Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

A céhek megkövetelték a felszabadult legényektől, hogy szakmai tudásukat gyarapítsák és látókörüket bővítsék. A vándorlás idejét legtöbbször 3 évben szabták meg. Az előírások teljesítése elengedhetetlen feltétele volt a mesterré válásnak. A Tanú Levelet, a Kundschaft-ot 1816-ban váltotta fel a Vándorló Könyv, amelyet a Magyar Királyi Helytartó Tanács az 1816. július 16-án kelt rendeletével hozott létre. A szükséges tudnivalókat a vándorlókönyv első lapjaira nyomtatták.

73 Néhány fontos rendelkezést a „Privilegiált Kaposvár Mezővárosban lévő becsületes Takács-Czéh" által kiadott Vándorló Könyvből idézünk: „Minden Vándorló Legénynek kötelessége ezen Vándorló Könyvet, minden Városban Mező-Városban, ahol ő munkát keres vagy amellyen keresztül utazik, az arra kirendelt Felsőségnek, vagy a Hely Tanátsának bemutatni és vidimáltatni" „Azokon a Helyeken ahol a Vándorló Legény Munkában volt, a Munka és az idő is hogy meddig, és nevezetesen mellyik Mesternél dolgozott, nem kevésbé magaviselése is az illető Czéh által annak módja szerint jegyeztessék fel a Vándorló Könyvben és a Tisztviselők, vagy a Helység Tanátsa által helyben hagyattasson."