Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

A következőkben az útlevél cseréjére és annak kiállításával kapcsolatos illeték fizetésére látunk példát, amikor Túrkeve Város az 1854. január hónapban Úti levelekért folyamodókat az alábbi részletek közlésével rögzíti: „Illés János molnár, túrkevei születésű lakos, református, nős, született 1820-ban, alacsony termetű cifra kerek képű, gesztenye hajú, rendes orrú, tud írni, »semmi jele nincs« magán ügyben utazik. Egy évre érvényes 30 krajczáros útlevelet kér, beadta (régi útjlevelét."

68 Túrkeve jegyzőkönyvei arról is tanúskodnak, hogy erről a vidékről nagyon sok ember utazott el munkavállalási célból a XIX. sz. hatvanas éveiben.

69 Kunszentmárton tanácsi rendelete (1851. évi 50.-ik szám) alapján pótdíjat kellett szedni a kiállított útlevelekért.

70 Ennek megfelelően az 1852. évi útlevélkiadási jegyzőkönyv a kiállítási árral is foglalkozik az érvényesség mellett rögzíti, hogy a kérelmezők régebbi útlevelüket leadták-e.

71