Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: Székelykérdés az 1848-i erdélyi országgyűlésen
254 Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása lehetőséget/ Azonban ezt a javaslatot a székelyek nem fogadták el: még a legszegényebbek sem voltak hajlandók kitelepedni. A jobbágytörvény egyidőben váltott ki elégedettséget és elégedetlenséget: a felszabadítottak örömmel fogadták a szabadság hírét, míg a székely örökségeken lakók nem akarták tudomásul venni az országgyűlés számukra kedvezőtlen döntését. A kisgazdák zselléreinek száma ugyan csak töredéke lehetett a székelyföldi zsellérkategóriának, de az erdélyi úrbéri törvény hézagait kihasználva a földesurak is bizonyítani kezdték, hogy a birtokuk egészében vagy nagyrészt szintén örökség-birtok s nem királyi adományozás útján került az elődök kezébe: következésképpen csak az adományos földön lakó kolonusokat nyilvánították szabaddá. És ezáltal a fel nem szabadítottak kategóriája már az összes székelyföldi jobbágyok és zsellérek mintegy 9/10-ét tette ki.32 33 A székely zsellérkérdés a kolozsvári országgyűlésből átkerült az 1848. július 5-én megnyitott pesti népképviseleti országgyűlésbe, de a már említettek miatt a megoldás ott is elmaradt. Mind a határőr szé- kelység, mind a jobbágyság és zsellérség elégedetlensége gátolta a székelység teljes felzárkózását a magyar forradalom programjának gyakorlati megvalósításához. Hogy ezt az akadályozó tényezőt elhárítsa s mert 1848 szeptemberétől a közös haza védelme minden erő mozgósítását megkövetelte, az 1848. október 16-18-án Agyagfalván tartott Székely Nemzeti gyűlés végre kimondta, hogy jogban és kötelességben a Székelyföldnek „minden polgára egyenlő.”34 Bár a nyilatkozat konkréten csak „az eddig fennállott katonáskodási rendszer s ebbel felmerült sérelmes viszonyok” eltörléseit említette meg, az a tény, hogy nemzetőrnek nyilvánított minden 18-50 éves férfit35 36, világosan mutatja, ho°;y a zseltérséggel szemben eddig fennállott korlátozást is eltörölték.3 Az agyagfalvi határozat tulajdonképpen a sok sajátosságot felmutató székely rendiség megszüntetését s a polgári magyar nemzetbe való integrálódását jelentette. Ennek jeleként a székelység teljes erejé32 Perényi Zsigmond, aki a magyar kormány képviselőjeként vett részt az erdélyi országgyűlésen, már Kolozsvárról ilyen értelmű javaslatot tett a miniszterelnöknek. MOL H 9. 1848-1849-i Minisztérium levéltára. Belügyminiszteri Levéltár. 288/188/. 33 A kárpótlási iratok alapján kiszámított adat. 34 Kőváry: Okmánytár. 111. 35 Uo. 36 Eddig a zsellér nem lehetett nemzetőr.
