Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása és korszakai
Vármegyék és szabad kerületek 87 pusztán hagyni, semhogy ezt elviseljék. Általában elmondhatjuk, hogy a 18. század századi országgyűléseken ezt a jogvédő, bajt megelőző magatartást folytatták, noha gyakran nem is burkoltan reménykedtek abban, hogy országgyűlési képviseleti joghoz juthatnak. Ez számukra teljesen váratlan körülmények között, s nem is az általuk elképzelt módon következett be. II. József uralkodása és különösen közigazgatási reformja a hajdúvárosok számára tragikus végkifejletet sejtetett. A szabadságukra oly annyira féltékeny városokat a megye ötödik járásaként Szabolcshoz csatolták.30 Ekkor úgy tűnt, hogy minden eddigi küzdelmük hiábavaló volt. Az események azonban másként alakultak. Ismeretes II. József politikájának csúfos bukása, s az a nemesi ellenállás, amely a korábbi állapotokat nemcsak visszaállította, hanem sok szempontból új fejlődési pályát jelölt ki a magyar történelem számára is. A nemesi felbuzdulás általános légkörét kihasználva sikerült magukat meghívatnia korszakos jelentőségű országgyűlésre, noha státusuk egyelőre tisztázatlan maradt. A két követ- Jablonczay Petes János főkapitány és Nánási Oláh Mihály főjegyző- a kerületi közgyűléstől azt az utasítást kapta, hogy már az országgyűlés kezdete előtt Budán legyenek, kicsinytől fogván a nagyig” mindenkit megkeressenek, világosítsák meg a hajdúszabadság eredetét és az adó alá való vetésük törvénytelen voltát. Az utasítás tehát egyértelműen azt célozta, hogy igyekezzenek előmozdítani a magyar rendi államba való teljes jogú beépülést, s ezzel eleget tenni a hajdúnemesi-birtokosi réteg elvárásának. E törekvések szoros összefüggésben állottak azokkal a társadalmi változásokkal, amelyek a hajdúvárosok kebelén belül végbementek, s amelyeket itt nem áll módomban részletesen elemezni. Annyit jelezhetünk csupán, hogy a folyamat nagyon hasonlított a redemptio utáni Jászkunság társadalmi rétegződéséhez és gondjaihoz. A jászkunok egyébként éppen úgy az országgyűlési képviseleti jog elnyerésére törekedtek, mint a hajdúvárosok, s éppen ezért a követek vetélytársként méregették egymást.31 A magyar rendek részéről megnyilvánuló fogadókészséget egyébként félreértették. Sem a hajdúvárosok, sem pedig a Jászkunság esetében nem arról volt szó, hogy a magyar rendeket meghatotta volna hivatkozásuk a „kétségbevonhatatlan, igaz és ősi” nemesi jogaikra, hanem arról, hogy a nemesség társadalmi változások iránt is fogékony 30 Rácz /. 1971. 31 Nyakas M. 1992. 17.
