Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása és korszakai
Vármegyék és szabad kerületek 83 mét, amely kimutatható összefüggésben van katonai szerepük hanyatlásával, gyengülésével. Komiéi Kis Miklós, aki a harmadik hajdúfelkelés után a Derecskére települt Erdélyi András utódaként lett a város első embere, 1640-ben Szabolcs vármegyéhez írott levelében már így fogalmazott „mi nagyságtoknak és kegyelmeteknek igaz szolgálatú incorporatus tagjai vagyunk”}2 A vármegye meg is engedte, hogy Böszörmény városának két követe - Puskás István és Dobszai András - részt vehessen a vármegye nemesi közgyűlésén. Mindez nyilvánvaló jele volt annak, hogy kísérlet történt a szabolcsi hajdúvárosok integrálására vármegyei keretben, amely elvben egy túrmezei fejlődést indíthatott volna el. Az esetnek azonban nem voltak következményei. A 17. század első felének - témánk szempontjából - legfontosabb fejleménye kétségkívül az azonos városi kiváltások létrejötte mellett mégis az volt, hogy a hét hajdúváros - Böszörmény, Szoboszló, Nánás, Polgár, Dorog és Vámospércs - kikerült Szabolcs vármegye keretéből, s egy főhatóság, a kassai főkapitányság alá tartozott. Mindez azt is jelentette, hogy bizonyos történeti helyzetekben együttesen léptek fel, s a külső szemlélő is külön egységként kezelte a városokat. Valójában persze ekkor még szó sem volt városok feletti, középszintű feladatokat ellátó szervezet létrejöttéről, hanem csak az azonos kiváltságok élvezéséről és az ugyancsak hasonló kötelezettségek teljesítéséről. Tovább bonyolítja a hajdúvárosok közjogi helyzetét, ha tudjuk hogy azok tulajdonképpen hódoltsági területre települtek, hiszen a hajdúvárosok elődei mint jobbágyfalvak és mezővárosok már jóval a tizenötével háború kitörése előtt felbukkantak török defterekben, tehát török részre is adóztak. Közismert tény, hogy a török makacsul ragaszkodott az egyszer már behódolt helyek adójához, s a hajdúvárosok kiváltságolását nem ismerte el. Ráadásul mivel a hajdúvárosok a magyar végvári rendszer részei is lettek, a hajdúpalánkok emelése miatt is követelte a korábbi állapot visszaállítását, s ez a közös fenyegetettség természetesen erősítette a hajdúvárosok közös szolidaritását, egymáshoz való tartozását.12 13 A magyar rendek a földesúri sérelmeket is félretéve, a katonai szempontokat szem előtt tartva a hajdúvárosokat pártfogásba vették. A felső-magyarországi rendek véleménye szerint „a mi Országunkban sem O Felségének, sem az Országnak semmi olly 12 SzSzBmL Act. Pol. F. 58. No. 40. 1640 Szabolcs vármegye levéltára. 13 Nyakas M. 1977.40-41.
