Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
Vármegyék és szabad kerületek 65 viselve volt közöttük, s ezek aránya változott az idők folyamán.8 A szabadhajdúk nagy többsége minden bizonnyal azokból verbuválódott, akik apáról fiúra szálló hivatásként örökölték és vállalták ezt az életformát. Ám azért akadtak szép számmal olyanok is, akik a jobbágyi létkörülmények tágadásaként választották ezt a bizonytalan megélhetést kínáló, de a jobbágyi állapotnál sokkal szabadabb, színesebb kalandosabb életet.9 Rájuk illik leginkább Móricz Zsigmond jellemzése az Erdély-trilógiában: „A hajdú népség is csak akkor örvend, ha a háború szele kezd fújdogálni. Mert az az ő földjük, szántóvetőjük, s onnan néz ki egy kis aratás a szegény hajdúra... Ezért örvend a hajdú a háború hírének, mert minél messzebb reménkedni, hogy eljut az ember, annál többet lehet várni a hadiaratástul. Mert mit lehet itt Biharban keresni, Szatmárban, Ugocsában, ahol pláne olyan szegíny a főd nípe, hogy még a hajdú embernek is szakad a szíve, mikor elveszi a paraszt szájátul az utolsó tyúkocskát. De azért elveszi, mert ű sem halhat íhen.”10 A szabadhajdúság valóban így élt az egész 17. századon át, de még a 18. század elején is. De vajon mennyiben változott a letelepítettek mentalitása, magatartása a bécsi békét követően? Azoké akiket még Bocskai telepített le, vagy a „kis hajdúvárosiaké”, akiket Biharban jórészt Báthory Gábor juttatott földhöz, kiváltságokhoz és állandó otthonhoz. A kassai „királyi ház”-ból a halhatatlanságba távozó felkelő fejedelem a megjutalmazottak kötelességévé tette, hogy azok „más adományos nemesek módjára” katonáskodjanak az erdélyi fejedelmek hadbahívó parancsára. A szabolcsiak azonban a bécsi béke életbelépése és Bocskai halála után visszakerültek a Habsburg-házi magyar- horvát királyok fennhatósága alá. Igaz, időnként ismét az Erdélyi fejedelemséghez csatolták őket, de alárendeltségük többször változott s ezért a fejedelmek csak a bihariak katonáskodására támaszkodhattak 8 Illésházy István, Szepsi Laczkó Máté, Istvánffy Miklós, Komáromy András, Szabó István, Maksay Ferenc, Rácz István és Szendrey István nézeteinek összefoglalását a hajdúk eredetéről 1. Nagy L.: i.m./1983./ 13-18.0. 9 Ezzel kétségbe kívánom vonni azon nézet helytállóságát, miszerint e réteg a termelésből frissen kiszakított parasztok soraiból származott volna, s visszavágyott a paraszti életbe, s fegyvert fogásuk indítéka és célja „saját társadalmi felszabadulásuk kiharcolása, a szabadparaszti sors elérése” lett volna. / L. Benda Kálmán: A Bocs- kai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései. /In: Hajdúk a magyar történelemben. Debrecen, 1969. 31-32.0./ 10 Móricz Zsigmond: Erdély.II. A nagy fejedelem. Bp.,1960. 173.0.