Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 47 A magyar történetírásban hagyományosan a 13. században létrejött megyei intézményrendszert egészen 1848-ig egységes egésznek tekintik és ezt nevezik nemesi megyének. A 16. század közepén kezdődő korszakot azonban legalább akkora távolság választotta el a korábbi időszaktól, mint azt a királyi megyétől. Valószínűleg formai okok miatt tekintették a majd félévezredes korszakot egységesnek, a koraújkori változások ugyanis túlságosan általánosak, hosszan elhú- zódóak. A korábbi átmenetkor a szolgabírák fellépését egyértelmű újításnak és korszakhatárnak lehet értékelni, itt ilyen látványos egyszeri aktus talán csak a megyei pecsét használatának kezdete lehetne. A fenti felsorolás nem teljes. A koraújkori megyei változások közül egy kivétellel csupán azokat vettük számba, amelyek a mohácsi vész előtti korszakban is érzékelhetőek. A megyegyülés talán az egyik legjelentősebb változás az előző korszakhoz képest, 1526 előtt azonban még nem alakult ki teljesen. A régi congregatio generálisok kései, már említett csonka formái utoljára a Jagelló-korban bukkantak fel. Az ugyanilyen nevű megyegyűlések a sedriákból nőttek ki úgy, hogy egyes fontos törvényszékeket - elsősorban azokat ahol a tisztségviselők választása történt - megyegyűlésnek kezdték nevezni. Ez jól figyelemmel követhető az újabban több megyében kiadott megyei közgyűlési jegyzőkönyvek példáján. Az első, korai kötet elején többnyire nem különülnek el egymástól a sedriai és közgyűlési bejegyzések, az elnevezés is hullámzik. A megyegyűlés azért olyan nagy jelentőségű változás, mert az önkormányzati szereplés ott valósult meg elsősorban, a megye új, politikai szerepvállalásának is ez adott helyt. A járások története a magyar igazgatás-történet fehér foltja. A korábban csak adószedési egységként működő megyén belüli területi egységek határai már a középkor végén nagyjából rögzültek. Az egyik első adat, ami a járások más feladatait említi, egy 1521-es Nógrád megyei eset kapcsán maradt fenn, akkor azonban már meglévő szokásról beszélnek. Az újkori megyének több tisztségviselője volt mint a középkorinak. Az új tisztségviselők közül az elsők az állandó megyei esküdtek. Semmi közük nem volt a közgyűlési esküdtekhez. Egyetlen parancscsal, az 1486-os mátyási törvénykönyvben alkották meg ezt az új tisztséget. Feladatuk az volt, hogy bírói parancsra vizsgálatokat, idézéseket, iktatásokat végezzenek. Az ispán és a megye közössége választotta őket, a megyétől függően számuk 8-10-12, de akár több vagy
