Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 45 megye solti székének hívták.59 A székek közül Rábaköz indult el még hasonló fejlődés irányába, ott azonban e folyamat végül megszakadt. A nemesinek nevezett megye korszakának első felében korántsem volt kizárólag a nemesség megyéje. Igaz ugyan, hogy a nemesi szabadságok és a jobbágyi jogok a 13. század második felében kialakultak, azonban ezzel még nem vált teljessé sem az egységes nemesség, sem a jobbágyság. A 14. században egyre fogyó mértékben, de még megmaradtak az előző korszak sajátos társadalmi elemei, ezek a nagy rendekbe csak Zsigmond uralkodásának idején tagozódtak be végleg. Az Anjou-korban a megyei életben nemcsak nemesek vettek részt, hanem pl. várjobbágyok is. A megyehatáron, vagy annak közelében fekvő helységek a Hunyadi-korban gyakran helyeztették át magukat eredeti megyéjükből a szomszédos másikba. Az áthelyezéskor arra hivatkoztak, hogy új megyéjük székhelyét könnyebben elérik, mint a régiét. Az áthelyezés csak királyi rendelettel történhetett meg. Ezek a változások a megyehatárokat lényegesen nem változtatták meg, egyrészt nem tömeges mozgalomról volt szó, másrészt nem minden áthelyezés vált tartóssá, harmadrészt a Jagelló-korban törvénnyel tiltották meg az áttételeket.60 A megye joghatósága nem terjedt ki a megyében található szabad királyi városokra és lakóikra. A megyerendszer amúgy sem terjedt ki az ország egészére, Fogarasföldön pl. nem jött létre megye. Ennél sokkal jelentősebbek volt a kiváltságolt jogállású nemzetiségek számára létrehozott területi egységek pl. a kun, székely, szász székek és a szász districtusok. A Szepességben három igazgatási egység élt egymás mellett: Szepes megye, a szepesi tízlándzsás szék és a szepesi szászok közössége. A megye vidéki vérhatalom-monopóliuma a 14. század közepéig állt fenn, addig csak a szabad városokkal kellett osztoznia ezen. Nagy Lajos uralkodásának elején kezdődő ún. pallosjog-adományok azonban a nemesség körében is jogi korlátokat szabtak a megye működésének. A pallosjogot csak királyi kiváltsággal lehetett megszerezni, aki ilyet kapott, az a birtokain elfogott bűnözőket maga ítélhette el. 59 Tringli: Pest megye 60 1500: 28.te; Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire. Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XI. Szolnok, 1999.
