Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 39 ténetileg természetesen fontos, hiszen a megyebéliek számára megbízható, valamilyen szempontból tekintélyes emberek voltak, rokoni, familiárisi kapcsolataik a megyében élő kis-és középnemesség társadalmi viszonyait jól megvilágítja. A megye legfontosabb tisztségviselője továbbra is az ispán. Jogállása a megyerendszer történetében az állandóságot jelentette, mindig ő volt a király képviselője. Kinevezése ugyanúgy történt, ahogy a korábbi korszakban. Ez idő tájt teljesedett ki az a folyamat, amelyet már a korábbi időszakban is megfigyelhettünk. Az ispánok általában országos főméltóságok voltak, akik több megyét is hatalmuk alatt tartottak. Voltak méltóságok, amelyekhez állandó ispánságok tartoztak, így pl. a szlavón báni, erdélyi vajdai tiszt. A méltóságok nemcsak bizonyos megyék ispáni tisztét viselték, hanem több királyi várat is megkaptak tisztségül, honorként. Bihar megye élére Borsa Kopasz leverése, 1317 után Sólyomkő várnagya került. Nagy Lajos uralma alatt, az 1370-es évek reformjaiig Bihar ispánsága a nádori honorhoz tartozott, Zsigmond király uralma alatt többnyire az erdélyi vajdák töltötték be a bihari ispáni tisztet. A honor-rendszer Zsigmond uralma alatt részben megszűnt, részben átalakult. A királyi várak nagy részét örökbirtokként eladományozta a király, az 1403-es felkelés után pedig nem bízta a nádorokra és az országbírókra több megye ispánságát.49 Bizonyos várak birtoklása ezután is össze volt kötve annak a megyének ispánsá- gával, ahol a vár feküdt, pl. Munkács vára Beregével, Diósgyőr Borsodéval. A megyésispánok attól kezdve, hogy szokásba jött a báró elnevezés, a 13. század eleje óta, bárónak számítottak. Lajos király azonban 1350 körül megszüntette az országos királyi vagy királynéi tisztséget nem viselő ispánok bárói státusát. Kivételt csak a pozsonyi ispánnal tettek. A 15. században, azután hogy Ozorai Pipo a temesi ispánság körül a török elleni támadásnak legjobban kitett vidéken több megye ispánságát is megszerezte, a temesi ispán is báró lett, nevét az ünnepélyes királyi oklevelek végén levő méltóságsorokban is feltüntették. A többi, bárói rangot nem viselő ispán az országgyűlésekről tudósító oklevelek és törvények szövegében az előkelők (proceres) kategóriájába került, nem járt ki nekik a bárókat megillető nagyságos 49 Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korhan. (Értekezések a történeti tudományok köréből 83.) Bp. 1977.; uő: A honor. TSz 1981.; uő: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Sz 1982.; uő: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Bp. 1996.
