Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 37 megyegyűlést, amilyet az újkorban. Az új szolgabírák, az országgyűlési követek megválasztása a sedrián történt, ilyenkor minden bizonynyal többen gyűltek össze, mint rendes esetekben, de eme gyűléseknek nem adtak más, a sedriától megkülönböztető nevet. A közgyűlések a korábbi korszakban megismert úton fejlődtek tovább. Igazi virágkorukat Nagy Lajos korában élték, ekkor minden megyében kettő-ötévenként került sor egy-egy közgyűlésre. A gyűléseket általában egy-egy országos méltóság nevében tartották, ő valójában többnyire nem vett részt a rendezvényen, hanem helyettesét vagy ítélőmesterét küldte vidékre. A közgyűléseknek - a sedriához hasonlóan - szabott helyük volt, ez azonban nem esett egybe a megye székhelyével. A megyetörténetek gyakran visszatérő hibája, hogy a sedriahelyeket, a közgyűlések, sőt a kikiáltott közgyűlések helyeit összemossák, ezeket mind megyeszékhelynek teszik meg. A megyék nagyobbik része számára nem egyedül tartottak közgyűlést, hanem kettő, néha több megyét állítottak párba. E közös gyűléseket tartó megyepárok többnyire állandóak voltak. A bihariak számára a krasznaiakkal közösen hirdettek congregatio generalist. Pest és Pilis megyék számára mindig együtt tartottak gyűléseket, soha nem lépett egyikük sem mással párba, ezeket mindig a nádor vezette. Csak legutolsót tartotta forma szerint maga a király, valójában a királyi személyes jelenlét bírósága szállt ki az ügyek meghallgatására. 1342- ig Újbécs, azután egészen 1438-ig Szentfalva vagy más néven Erzsébetfalva adott helyet a gyűléseknek, az 1467-es legutolsót pedig a Rákos mezején rendezték. A gyűléseket továbbra is csak királyi parancsból lehetett tartani, ezzel leggyakrabban a nádort bízták meg, ezért is beszélnek gyakran csak nádori közgyűlésekről. A nádorok gyakori közgyűlés-tartása oda vezetett, hogy a 14. században saját jogon is tarthattak gyűléseket, 1409 körül azonban ezt eltörölték. Erdélyben a vajda királyi felhatalmazás nélkül tartott közgyűléseket.44 A közgyűléseket az annak tartásával megbízott báró vagy ispán vezette, leggyakrabban azonban egy familiárisa. Részt kellett hogy vegyen rajta a megye alispánja és a szolgabírák. A megye nemeseinek és más birtokosainak kötelező volt a részvétel. Rajtuk kívül egy hiteleshely embere is ott volt a gyűlésen, hogy az olyan feladatokat, amihez az ő közreműködése szükséges volt, azonnal elvégezhesse. A megyésispánok szinte soha nem mentek el a közgyűlésekre. Rajtuk kívül a részt44 Gábor: Megyei intézmény 139; Tringli: Szokásjogi norma
