Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Vissi Zsuzsanna: A királyi Magyarország kiváltságos kerületeire vonatkozó források a Magyar Országos Levéltárban
356 Vissi Zsuzsanna: A királyi Magyarország kiváltságos... történeti forrásanyaga elsősorban a területileg illetékes kormányzati szervek forrásai közé sorolódott be. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára őrizetében kiskunsági települések levéltárát, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár őrizetében a Jászkun kerület levéltárát, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár őrizetében pedig a Hajdú kerület mezővárosainak anyagát találjuk. A Kiskunság ill. Nagykunság területén több vármegye osztozott, ezért a források is több területi levéltárban találhatók meg. A Nagykunság városainak levéltári anyagát Győrffy István ismertette a Levéltári Közlemények 1926-27-es évfolyamaiban. Szepes vármegye levéltárával együtt a lőcsei területi levéltárban (Státny oblastny archív v Levoci) van a 16 szepesi város és a szepesi ún. tízlándzsás szék iratanyaga. A tízlándzsások széke kis megyeként funkcionált a 12. századtól Szepesváralja környékén, és 1803-ban szűnt meg. Iratanyaga 1384 és 1803 közötti. A 16 szepesi város provinciája 1778-ban alakult meg, előzményei jóval korábbiak. Zsigmond király zálogosított el 13 várost Lengyelországnak 1412-ben, egészen 1772-ig, a visszacsatolásig lengyel fennhatóság alatt álltak, majd három, korábban szintén Lengyelországhoz tartozó várost, Lublót, Podolint, Gnyezdót is hozzájuk csatolva Mária Terézia látta el kiváltságokkal a városszövetséget, mely ebben a formában mintegy száz évig létezett. Lőcsén őrzött iratanyaga 1412-től 1876-ig terjed. Források a Magyar Országos Levéltárban őrzött központi kormányzati szervek levéltáraiban A kiváltságos kerületekre vonatkozó források nagy számban az uralkodót a helyi önkormányzati szervekkel összekötő központi kormányzati szervek irategyütteseiben találhatók meg. Mivel az alsóbb fokú hatóságok az illetékességi körükbe tartozó ügyekről sem döntöttek szívesen, gyakran áthárították a döntés felelősségét a felsőbb fórumokra. Ezért a központi kormányzati szervek iratanyagában számos, szorosabban helyi vonatkozású forrásanyagot lehet találni. A koraújkortól, gyakorlatilag 1526-tól kezdve az uralkodóhoz legközelebb álló, a rendi intézmények és az uralkodó között mintegy közvetítő szerepet játszó kancelláriák levéltárai őriznek elsődleges fontosságú forrásokat. Itt a Magyar Országos Levéltárban őrzött magyar királyi kancellária iratanyagáról kell szót ejtenünk.
