Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
Vármegyék és szabad kerületek 347 szabályzott katonai rezsimben, patriarchális viszonyok között élt. Természeténél fogva, ez a rendszer konzerválta a korábbi időkre jellemző állapotokat és szárnyát szegte a lakosság kezdeményezőkészségének. Ugyanakkor Magyarország többi részén, a reformkorszak haladó törvényhozása, de főként az 1848/49-es forradalmat követő polgári fejlődés gyökeresen más, liberális gazdasági és társadalmi viszonyokat eredményezett. A reintegráció legérezhetőbb velejárói voltak a tőkés viszonyok térnyerése miatt jelentkező törések, a patriarchális nagycsaládok felbomlása, az országban ezidőtájt elhatalmasodó agrárválság által kiváltott elszegényedés, a katonai hatóságoktól érezhetően szervezetlenebb és korrumpáltabb tisztviselői kar, és nem utolsó sorban a magyarosítás politikája. A lakosságnak azt is meg kellett szoknia, hogy sorsukról többé nem katonai parancsnokok gondoskodnak és döntenek, hanem önmaguk és választott képviselőik. Mindezek a nehézségek ellenére, a határőrvidék felszámolása a granicsárok számára is haladó lépés volt, hisz amellett, hogy számos, a határőrvidéki életre jellemző tehertől szabadultak meg, végre lehetővé vált az általános kulturális, gazdasági és társadalmi áramlatokba való integrálódás. Rezümé A sajkás kerület Bácskának a Ferenc-csatorna, Tisza, Duna és az ún. Római sáncok által határolt, a katonai határőrvidék szerves részét képező 908 km2 területe volt. Létrehozása a bánsági katonai határőr- vidék megszervezésének keretein belül történt, földrajzi elhelyezését pedig katonai és politikai meggondolások indokolták. Hosszabb előkészületek után 1763-ban alakult meg. A szomszédos Bács-Bodrog megyétől minden tekintetben el volt választva. Területén a katonai, közigazgatási, igazságügyi és gazdasági kérdésekben egyaránt a katonai hatóságok voltak illetékesek. A sajkás kerület alapvető rendeltetése a sajkás zászlóalj kiállítása és fennállásának folyamatos biztosítása volt. A kerület gazdasági és társadalmi stabilitásának megőrzése érdekében hatóságok igyekeztek megakadályozni a lakosság anyagi és szociális differenciálódását (időnkénti földosztás, a patriarchális nagycsaládok fenntartása, a népesség mozgásának szigorú ellenőrzése, stb.). A kerület közjogi és gazdasági szempontból egyaránt specifikus helyzete elszigeteltséghez, a feudális viszonyok és felfogások fennmaradásához továbbá a megyeitől eltérő tudat kialakulásához vezetett.
