Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
32 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon lag a megye bíróságára alkalmazták. A sedria volt a késő-középkori megye egyetlen szerve, békeidőben a megye itt fejtette ki tevékenységének nagy részét. A megyei törvényszék jól mutatja a folyamatosságot a korábbi korszakkal. Részben az ispáni, udvarispáni, részben pedig a billogos bírák jogkörét folytatta. Ez ítélt a megye területén elfogott bűnözők felett. A német Blutbann fordítása után ezt úgy szoktuk mondani, hogy a 14. század első feléig csak a megyének volt vérhatalma. Bűnözők esetében a területi elv volt a döntő, tehát abban a megyében kerültek a törvény elé, ahol elfogták őket. Ez elsősorban a jobbágyokra és a 14. században még szép számmal létező más földesúri alávetettségben élő népekre vonatkozott. Nemesek bűnügyeiben elvileg a király - helyesebben az udvari bíróságok valamelyike - ítélt, Erdélyben a vajda, Szlavóniában a bán. Nemesek és más birtokosok esetében az volt a többször kimondott alapelv, hogy örökös birtokjogokra vonatkozó ügyekben a megye nem hozhat ítéletet. A hatalmaskodásokra ugyanez vonatkozott, ezek ugyanis birtokügyek voltak, ha máskor nem, hát pervesztés esetén birtokelkobzással jártak. A kiváltságokat a királyok adományozták, ezért ezek felett csak a királyi kúriában dönthettek. A 15. századtól az országos szokásjog része lett, hogy száz forint feletti értékű ügyben a megye nem ítélhet.38 A jobbágyok és más nem saját jogon birtokos népek ügyeiben ún. kisebb ügyekben - ezeket mindig kizárásosán sorolták fel, tolvajlás, rablás, emberölés stb. nem tartoztak ide - a földesúrnak magának kellett törvényt ülnie, ez volt az úriszék. A középkorból fennmaradt, nem túl nagy számú úriszéki pereket többnyire a megyei oklevelek közt kell keresni. Az úriszéken a földesúr vagy leggyakrabban tiszttartója ítélt, a megye kiküldte általában egy szolgabíráját a meghallgatásra (ad audiendum). A jobbágyok ügyeiben azonban a megyére nemcsak a meghallgatás szerepe hárult, hanem az ítélethozatal is, az úriszékről ugyanis a sedria elé lehetett fellebbezni. Az igazságszolgáltatási iratok közül viszonylag kevés megyei oklevél maradt fenn a megyék önálló bírói tevékenységéről, a ránk maradt megyei oklevelek nagy része vizsgálatról szól. A vizsgálatokra felsőbb, általában kúriai bíróságok utasították a megyét. Ilyenkor a megyék ugyanazt a feladatot látták el mint a hiteleshelyek. A hiteleshelyek tevékenységét külső és belső munkára szokás tagolni. A Hajnik: Perjog 82. 38
