Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
342 Győré Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873 határőrvidéki területek többnyire önellátó, önfenntartó gazdálkodásához. Ezért a bécsi haditanács és a szlavóniai főparancsnokság lehetőségeikhez mérten mindent megtettek annak érdekében, hogy a nagycsaládok intézménye minél hosszabb ideig fennmaradjon.25 Ennek ellenére a családok felbomlásának már a 18. században megkezdődött folyamata, az áru- és pénzviszonyok egyre szélesebb körű térhódításával és a társadalmi viszonyok fokozódó liberalizációjával párhuzamosan mind jobban felgyorsult. A határőrvidék más részeihez viszonyított fejlettebb mezőgazdasági termelés, kereskedelem és kézműves- ipar, valamint Újvidék erős gazdasági hatása következtében ez a jelenség a szemlélt vidéken kifejezettebb volt mint a határőrvidék bármely más területén. Az élénkülő gazdasági tevékenységgel kapcsolatos a sajkás kerületben megfigyelhető kétirányú népmozgás is. Az udvari haditanács megállapítása szerint, a 19. század húszas éveiben számos granicsár szeretett volna üzleti és családi okokra, az iskoláztatás szükségleteire, esetleg elszegényedésre hivatkozva megszabadulni státusától és elköltözni a kerületből. Többségük Újvidékre vagy a tiszai koronái kerület valamelyik községébe igyekezett. Mivel a sajkás kerület gazdasági és katonai erejét nem volt szabad csorbítani, a hatóságok az elköltözés engedélyezéséhez legfontosabb föltételként katona állítására alkalmas család beköltözését szabták. Mivel a sajkás kerületen belül alacsony volt a föld ára, Bács-Bodrog vármegye szegényebb lakosai közt (elsősorban a mezőgazdasági szolgák és bérmunkások körében) mindig lehetett érdekelteket találni. Leginkább a környező falvak német lakossága költözött a kerületbe.26 Habár saját jól megfontolt érdekében a hatalom gondot viselt a lakosság stabilis anyagi helyzetéről, és igyekezett megakadályozni a családok vagy egyének elszegényedését, mégis állandóan bizonyos földéhség volt tapasztalható a kerületben. Ehhez hozzájárult a lakosság számának növekedése, a nagycsaládok fokozatos felbomlása, a bevándorlás, de bizonyos fokig az árutermeléssel foglalkozó családok termelés növelésére irányuló törekvése is. A szegényebb, vagy földdel 25 Egészen 1807-ig szigorúan tilos volt a patriarchális nagycsaládok felosztása. Az 1807-es határőrvidéki statutum szigorúan meghatározott körülmények között megengedte a felosztást. Egyidejűleg lehetővé vált a nem vérrokonok nagycsaládba fogadása. 26 S.Gavrilovic, íz privredne i drustvene istorije bataljona XVIII-XIX véka, Saj- kaska, II, 224.o.
