Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
336 Győré Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873 gyár Helytartótanács rendelete alapján 1769-ben a tiszai koronái kerületből elcsatoltak hat helységet (Csurog, Goszpodince, Szt. Iván, Alsó és Felső Kovil, Káty) és a sajkás kerületbe szervezték. Ennek köszönhetően, a kerület lakossága és területe jelentősen megnövekedett és lehetővé vált a negyedik század megalakítása 1770-ben.8 A zászlóalj szervezeti kiegészítése és fölszerelése az elkövetkező évtizedekben tovább tartott. így az 1788-1791-es török háború után megszerveztek egy külön sajkás vadász századot, 1797-ben pedig kezdetben ideiglenes, később állandó jelleggel, az 5. századot. 1800-ban és 1801-ben Gyurgyevó (Durdevo) és Nádalja (Nadalj) telepítését követően felállították a 6. századot. Végül 1811-ben, a zászlóalj összlétszáma 2133 tiszt és katona volt.9 A sajkás zászlóalj feladata és szervezete Hasonlóan a birodalom többi katonai egységéhez, a sajkás zászlóalj mindenhova vezényelhető volt ahol erre szükség mutatkozott - szárazföldi és vízi bevetésekre, békében és háborúban egyaránt. Feladatai közé tartozott a dunai, tiszai és szávai hajózás biztosítása és a vesztegzárak felügyelete, továbbá az áru, pénz és termények csempészésének megakadályozása, a hivatalos úton levő hajók kísérete, a rablók üldözése és nem utolsó sorban a zászlóalj hatáskörébe tartozó szárazföldi területek védelme. A sajkás zászlóalj közvetlenül a péterváradi vár parancsnokságának tartozott engedelmességgel. A felsőbb parancsnoklást illetően megalakulásától 1783-ig, az Eszéken székelő szlavóniai-szerémségi főparancsnokság hatáskörébe tartozott. 1783-ban, amikor császári rendelettel egyesítették a szlavóniai-szerémségi és a temesvári székhelyű bánáti főparancsnokságot, a péterváradi központú bánáti-szlavón főparancsnokságnak, majd 1809-től a szintén péterváradi székhelyű szlavóniai főparancsnokságnak volt alávetve. 1849-ben ideiglenesen a VII körzet zimonyi központja, majd a zágrábi főparancsnokság és végül az újonnan alakított szerb-bánáti tartományi katonai parancsnokság volt illetékes (Temesvár a központja). A következő húsz évben a különböző neveket viselő temesvári parancsnokság irányítása alatt állt, 1869. február elsejétől a felszámolásáig pedig a péterváradi katonai parancsnokság hatáskörébe tartozott.10 8 A.Bukic, Sajkaski bataljon, In: Sajkas, Növi Sad, 1975,1, 145.0. 9 A.Bukic, idézett mű, I, 154.0. 10 A.Bukic, Sajkaski bataljon, ln: Sajkaska, I, 171-173.0.
