Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Pál-Antal Sándor: Marosszék önkormányzata a XVII. században
260 Pál-Antal Sándor: Marosszék önkormányzata a XVII. században okozták. Az 1562-es nagy székely felkelés vérbefolytása után a szé- kelység körében általánossá vált a feudalizálódási folyamat. A főembereket és a lófőket nemeseknek ismerték el, a közrendüek pedig fejedelmi jobbágyokká váltak. Ez utóbbiak egy része adományozás útján földesúri kézbe került, és amikor 1601. decemberében Báthori Zsig- mond visszaadta szabadságukat, a földesúri jobbággyá vált székelyek továbbra is a szolgáló népesség sorait gyarapították. A következő években a terhes katonaság miatt sok felszabadult közszékely inkább a jobbágysorsot választotta a szabadság helyett, és fejekötött jobbággyá vált. A XVII. század első évtizedében társadalmi téren bekövetkezett változásokat az 1614. évi Bethlen Gábor-féle összeírás tükrözi, amit Imreh István és Pataki József a Székely felkelés. 1595-1596. c. kötetben részletesen elemzett is.8 A táblázat rovatainak tanúsága szerint a rendi tagolódás a székben a század elején mélyrehatóit. Kialakult a birtokos- és kisnemesek, a szabadok valamint a feudális függés különböző fokozatán található alávetettek rétege. A nemesi és szabad állapotúak a katonarendet képezték. A lakosság rendi tagolódásának meghatározói ők voltak, annak ellenére hogy a katonai kötelezettséget végző főemberek, lófők, gyalogok és szabad székelyek aránya egy adott pillanatban az összlakosságnak csak a 44 %-át tette ki. A táblázatból második rovatából kitűnik az is, hogy az eljobbágyosodási folyamat nemcsak megállt, hanem a katonarendüek túlsúlya az 1614. évi mélypont után helyreállt és megszilárdult. A lakosságnak mintegy egyharmadát kitevő jobbágyok 25,5 %-a (290 család) ún. külső jobbágy, vagyis a vármegyékből, esetleg máshonnan, ide telepedett vagy telepített népesség, 45,2 % (514) a fejekötött, 14,4 % (164) a konfiszkált, és 2,5 % (29) az adományozott. A Mihály vajda uralma előtt is földesúri függésben élő ún. ősjobbágy 141 család volt (12,4 %). A lakosság egynegyedét kitevő zsellérek 58,4 %-a (559) vármegyei zsellér volt, akik az összeírást megelőző évtizedben költöztek a székbe. Ezek alapján a bekövetkezett változások fő jellemzője: a tömeges jobbágysorba süllyedés, és a székelység 8 Székely felkelés. 1595 - 1596. Előzményei, lefolyása és következményei. Szerk. Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly. Kritérion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 146-190. old. (A fejezet címe: A székely falu gazdasági - társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején.)
