Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: Székelykérdés az 1848-i erdélyi országgyűlésen
Vármegyék és szabad kerületek 253 képezte az egyszerű székely kisgazdák /határőrök vagy adózó szabad székelyek/ földjét művelő jobbágyok és zsellérek helyzete. Az úrbéri törvényt 1848. június 6-án fogadta el az erdélyi országgyűlés, amely június 18-ával szabadnak nyilvánította az addigi úrbéres jobbágyokat és zselléreket, s tulajdonuknak ismerte el azt a földet, amelyet a törvény a kezükön talált.28 A törvény határa nem terjedt ki az un. majorsági /allodiális/, vagyis a földesúri tulajdont képező birtokon települt zsellérekre és a „székely örökség”-nek nevezett birtokon élőkre, vagy azokat művelőkre. A Székelyföldön csak a királyi adományos földeken élő jobbágyokat és zselléreket ismerték el úrbéreseknek, vagyis földtulajdonnal felszabadítandó kategóriának. A székely örökségnek nevezett tulajdonforma egyszerűen az apáról fiúra szálló, átörökölhető földtulajdont jelentette, amely sohasem képezde királyi adományozás tárgyát.29 Nos, a székely örökségen élő zsellérekkel kapcsolatban a IV. törvénycikk 6. paragrafusa intézkedett: „Székelyföldön a tiszta majorságok közé értetik a Székely örökség /Siculica haereditas/ is. Ennélfogva, minthogy az adófizető és fegyvert viselő székelyek jószágai köztudat szerint többnyire tiszta Székely örökségek, az ezeken lakó colonusokra azon mentesség, mely más úrbéresekre e törvény nyomán rögtön életbe lép, csak azon esetben terjedhet ki, ha az említett adófizető és fegyvert viselő székely tulajdonosok az ezelőtti paragrafusban írt bíróságok30 előtt bé nem bizonyíthatnák, hogy valamely telek és föld, mely colonusaik kezén van, majorság vagy székely örökség.”31 Mivel a székely kisgazdák birtoka majdnem minden ecetben örökség-birtok volt, rájuk a jobbágy törvény nem vonatkozott. Nyilvánvaló, hogy a törvényalkotók eredetileg a székely kisgazdák védelmére fogadták el az előbb egészében idézett paragrafust. Ugyanis, ha a kisgazdáknak át kellett volna engedniük a birtok egy részét az általuk alkalmazott zselléreknek, maguk nagymértékben elszegényedtek volna. Ennek ellenére valamilyen módon intézkedni kellett a kisgazdák zselléreiről, amit úgy próbáltak rendezni, hogy a magyarországi, nagyrészt lakatlan kincstári pusztákon ajánlottak számukra letelepedési 2S MOL F 35 GTr. Cista Diplomatien Diaetalia. 78. kötet. 83-88. 29 Bonis György: Magyar jog - székely jog. Kolozsvár, 1942. 67 90-97. 30 Az úrbéri bíróságokról van szó. 11 MOL F 35 GTr, Cista Diplomatien 78. kötet. 85.
