Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása
Vármegyék és szabad kerületek 237 nemességükben, és az földön-lakókat, kiket jó igazsággal bírnak, úgy mint a nemesség az ő jobbágyokat, ők is jobbágyul bírják.”15 Tehát az eddigi primőrök nemesi renddé, s a „földön-lakóik” jobbágyokká váltak. S ha itt csak az 1562 előtti ún. ősjobbágyokat kell is érteni, a folytonos jobbágyadományozások révén ebbe a kategóriába került az 1562-ben fejedelmi hatalom alá jutott székelység jó része is. Milyen átalakulások következtek be a hadrendszerben? A felkelést követően a segesvári országgyűlés határozott az új hadrendről is. Eszerint „Az fő népek és lófejek minden dézmának fizetéséből kivétessenek, de úgy, hogy ők is jó lovakkal, páncéllal, sisakkal, paissal, kopjákkal, hadakozóképpen jó móddal készen legyenek mindenkor úgy, hogy minden lófő az ő lófőségekről /családi gazdaság/ az mű parancsolatunkra és országunk szükségére, valamikor kelletendenek, egy-egy lóval indulhassanak.”16 Mivel ez a paragrafus jórészt a már korábban is meglévő katonai kötelezettségeket ismétli meg, bár azt erőteljesen, paradox módon az igazi változás abból tűnik ki, amit elhallgat. Mert a segesvári országgyűlés az 1562 előtt legnagyobb katonai erőt képviselő harmadik rend katonai kötelezettségeiről szót sem ejtett. Ellenben félreérthetetlenül kimondta: „A székely község a mi szabad birodalmunk alatt legyen." Ezt a határozatot a régi történetírás úgy értelmezte, hogy a régi gyalogrendet fejedelmi függőségbe, afféle kincstári jobbágyságba helyezték. S hogy ebben sok volt az igazság, az abból is látszik, hogy a fejedelmek jobbágyként adományozták el egy részüket, míg másik részükből létrehozták a puskás gyalogok rendjét, de ugyancsak teljesen önkényes eszközökkel. Eltűnt tehát a XVII. század fordulójáig a régi székely gyalogrend mint kollektív katonai erő. És lehanyatlott társadalmi szabadsága is. A segesvári országgyűlési határozatok jól példázzák, hogy a hadrendszer változása milyen nagy mértékben függ a gazdasági- társadalmi rendszer átalakulásától. Ebben az esetben a székely előkelők s még inkább az erdélyi nemesség számára a gyakori lázadásai miatt megbízhatatlanná vált közszékelység mint fegyveres katona nemkívánatossá: veszélyessé vált. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az az eset, amikor 1571-ben a volt gyalogrend képviselői /csak képviselői/ fegyveresen gyülekeztek Tövis alatti táborukban, hogy a Gyulafehérváron 15 Székely Oklevéltár. II. 161-162. 16 Io.
