Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Szabó László: A jászsági nagycsalád és az öröklésjog
Vármegyék és szabad kerületek 225 Van azonban egy eset, amely ezt nem fogadja el, s ezért tanulságos részletesebben foglalkoznunk vele.9 1814-ben Drávutz Menyhért jászladányi lakos pert indít testvére Örzsébet (Zana Lőrincné) és Ilona (Túri Józsefné) ellen, hogy elhunyt testvérének, a lányok apjának Drávutz Jánosnak vagyonát a fiág nyomán megszerezze. Annak idején ugyanis Menyhért és János „mint vér és törvény szerint való gyermekei Drávutz Miklós édes atyánknak maradtunk minden ingó és ingatlan javainak örökösei... két részre osztván édes Atyánktul maradott mindennémü javakat 1/2 sessio föld minden appertimentiokkal jutott nékem, mint Testvér Bátyám Drávutz Jánosnak, megosztozkodtunk az Ingó javakkal is, úgy nem különben a Ház Szérős, veteményes, Szilvás kertekkel...”. János azonban meghalt az osztály/?) után rövidesen „férfi mag nélkül, tsupán négy leányai Ilona, Örzsébet, Katalin és Judit maradtak utána, de kettő közülük meghalt.” A lányok férjeikkel apjuk halála után, minden ingatlant és ingóságot, lábas jószágot, gazdasági szereket magukénak tekintve használtak. Drávutz Menyhért a tanács segítségével megszólította őket a fiágat illető rész átadására, mely szerint az „ingatlan javak tsak a fiakat illetik...”. A per jó 10 évig tartott, s utóhullámai 1838-ig elértek. A végítélet jobbára már csak az unokák ügye volt. Jóllehet a Statútumnak IV.3. paragrafusa szerint az örökhagyó testvéreinek egyike csak fiakat, a másik csak lányokat hagy maga után „...úgy gondoltainak, mintha Férfiak volnának...”, mégis a pert János utódai elveszítik, s a leányrészt 192 Conventios vagy 330 Váltóforintokon meg kell váltania Örzsébet és Ilona örököseinek. A végzés szerint ugyanis megtörtént az egyezség Drávutz Miklós vagyonában, s ezt követően (pár hónap múlva) halt meg a csak lányokat hagyó János. Ez a per azért tanulságos, mert a bíróság kétszer alsó, községi, s felső, Jász Kerületi fórumon János örököseit tekintette nyertesnek, s csak a végső döntés, a Jászkun Kerületnél hozott, megfellebbezhetetlen ítélet hozott a felperesnek igazat. A két első ítélethozatal tekintetbe vette azt, hogy a család az osztozkodásig egy kenyéren élt és dolgozott, „sok javak megszerzéséhez” éppen a népesebbik, leányokat nemző János családja járult inkább hozzá. Ha megvizsgáljuk, kik is éltek együtt, igen népes családot találunk: ■' SZML. Plot.Act. Sol.: 1838.26. - SZML. Polgári Pörök, 1814. 19. Füzet. 10. kötet.22.szám.
