Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Szabó László: A jászsági nagycsalád és az öröklésjog
Vármegyék és szabad kerületek 221 A jászsági nagycsalád és az öröklésjog (a leányrész) Szabó László 1. A legutóbbi időkig, a termelőszövetkezetek megalakulásáig a Jászság és kisebb mértékben a két Kunság társadalmában rendkívül fontos szerepe volt az úgynevezett különélő- vagy jászsági típusú nagycsaládnak. Ez a társadalmi intézmény volt a mozgatója az úgynevezettjász expanziónak is, amelynek folyamán a jászok benépesítették vagy gazdasági befolyásuk alá vonták a Duna-Tisza közének egy részét, a környező területeket (Tápió- és a Galga-mente, Külső-Szolnok északi, Heves déli része), és áruikkal uralták Vác, Gyöngyös, Hatvan, illetve a Zagyva-völgy piacait.1 A különélő nagycsalád célja a családi vagyon együtt tartása és gyarapítása volt. A családfő, a gazda vagy - ha meghalt - az özvegye a gazdasszony irányításával a nagycsalád egyes elemei a kiscsaládok osztatlan tulajdonú birtokban együtt gazdálkodtak, de nem feltétlenül éltek egy fedél alatt. A gazda saját tulajdonú vagy bérelt tanyáin egy- egy fia - néha neje - ült, s az családjával 6-10 holdon önállóan gazdálkodott. Önállóan, de nem függetlenül, mert gazdálkodásának irányát a gazda szabta meg, s a gazdaság teljes jövedelme is - leszámítva a család ellátására fordított legszükségesebbeket - a közös, gazda kezelte pénztárba folyt be. Nagyobb vásárlásokat még a családtagok számára is a gazda és felesége intézte el (csizma, bunda, nagykabát). A tanyák megalakulása előtt is megvolt a nagycsalád a Jászságban, s ekkor sem volt rá jellemző az egy fedél alatt élés. A beltelek- kert-szállásföld-legelő-pusztailegelő tagolású parasztüzeme megosztotta a munkaképes férfiakat és nőket, gyermekeket, öregeket, s ki-ki tevékenységi körének, munkabírásának megfelelően más-más Üzem- * Szabó L„ 1982. 306-314.
