Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképp a XVII-XIX. században
Vármegyék és szabad kerületek 187 rő jellegével magyarázható. Talán nem haszontalan e tekintetben Makkai László európai feudalizmussal kapcsolatos fejtegetéseire utalnunk.12 Makkai László klasszikus feudális társadalmi modellje Nyugaton alapvetően a katonáskodó földesúr és a dolgozó jobbágy kettősségére vezethető vissza. E területeken a X-XI. században végbement a feudalizmus egy alapvető munkamegosztása, melyben a hűbéri társadalom megszilárdulásának eredményeként a földbirtokos lovagi osztály a társadalom katonai funkcióit is magának sajátította ki. Gyakorlatilag kizárólagos előjogává vált a katonáskodás, s ezzel párhuzamosan végbement a jobbágyi függésbe kényszerített, immár csak termelőmunkát végző egykori szabad parasztok fegyvereiktől, s katonai funkcióiktól való csaknem teljes megfosztása. A sajátos életmódot kialakító lovagi hadszervezet a mind költségesebbé váló hadfelszerelés beszerzése miatt a feudális járadékok maximális centralizálását igényelte. A lovagi hadviselés, a fegyverek kezelését igénylő állandó gyakorlás, s a nehézlovassági harceljárások hosszadalmas elsajátítása így alapvetően kis létszámú, közelharcra felkészített lovasseregek létrejöttét eredményezte. A kelet-európai feudalizmus kései kialakulása, s a nyugati minták tökéletlen átvétele miatt a társadalom egyes rétegei között a katonai funciók is kevéssé pregnánsan különültek el. A nemesség ezeket a nyugat-európainál kevésbé tökéletesen tudta a maga számára kisajátítani, sőt annak ellátására önmaga talán nem is volt mindenkor elég erős. Itt a lovagi hadviselésen alapuló harcászat sokkalta kevésbé vált meghatározóvá. A hadsereg alapját a nyugatinál mindenképp köny- nyebb páncélzatú, de egyben jóval nagyobb létszámú lovasság alkotta, ugyanakkor itt a keleti nomád támadások is fokozottan igényelték a nagy tömegű könnyűfegyvezetü lovascsapatok tartását, s egyben egy olyan állandó határvédelmi rendszer kialakítását, amelyre a nyugati államok nem, vagy csak időszakonként kényszerültek. E körülmények folytán a katonáskodás kevésbé igényelte a feudális járadék összpontosítását, s a szükséges katonai kontingensek nagysága, a hadfelszerelés kisebb költségei nyomán továbbra is számottevő maradt a nem nemes rétegek katonai szolgálata, a szabad parasztoktól egészen a katonai szolgálatra kötelezett jobbágyokig. Mindezek az okok és igények azt is eredményezték, hogy a társadalmi fejlődés általános irá12 Makkai L„ 1987. 133-159.
