Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképp a XVII-XIX. században
Vármegyék és szabad kerületek 185 A szabadparaszti társadalmak atipikus jellegét a feudális korban általában azzal együtt szokás kihangsúlyozni (főként nyugati szakirodalmakban), hogy ezek megléte, tartós megmaradása, jelentősége egy adott terület, tájegység, ország stb. feudális viszonyainak fejletlenségére utal. Ha csak a nyugat-európai szabadparaszti társadalmakat vizsgáljuk, ez nyilvánvalóan igaz, itt ezek a politikai egységek perifériális területein (határvidékeken, hegyvidékeken) maradtak meg. Döntően ez a jellemző a keresztény Európa keleti felére is, bár itt olykor már találkozunk bizonyos kivételekkel. (Ilyenek Magyarországon a besenyők, jászok, kunok, tatárok, illetve ezek egyes csoportjai, akiket részint a belső területekre telepítenek, de az Oszmán Birodalomnak is vannak hasonló módon telepített elemei.8 A kialakulás tekintetében Nyugaton a hagyományosan helyben élő paraszti faluközösségek - gyakran sikeres antifeudális harc révén - tagozódtak be ily módon a feudális társadalomba, s szereztek utólag privilégiumokat. (Némiképp kivétel lehet Hispánia, ahol a mohamedán mórok elleni több évszázados háború (reconquista) tudatos határvidéki telepítésekkel is együttjárt.) Keleten jóval összetettebb a kép, egyrészt az etnikai keretek kialakulásának késeisége miatt, másrészt pedig mert itt már a korafeudális időszaktól kezdve szembetűnő az államhatalom közvetlen szerepe a katonaelemek tömörítésében, telepítésében. Egyesek mint határőrelemek alakultak szabadparasztsággá (székelység), s voltak, akiket mint idegen etnikumot külön privilégiumok alapján telepítettek be az országba, katonai szolgálat fejében (jászok, kunok, tatárok). A XV-XVII. században a határvidékeken - részint török-tatár nyomásra - figyelhető meg szabadparaszti katonaelemek (hajdúk), illetve katonanépesség (kozákok) spontán kialakulása, kik utólagosan nyertek privilégiumokat, s váltak egyes feudális (néhol rendi) társadalmak elismert és bevett részeivé.9 Sajátos, bár nem előzmények nélküli lépés a határőrkatonaság létrehozása a XVII. század legvégén, minthogy az - egy etnikai áttelepülés kihasználásá8 8. Kérdéses, hogy e tekintetben a nomád, bizánci, netalán keleti államszervezési elvek továbbéléséről beszélhetünk-e, vagy hasonló problémákra adott közel azonos válaszokról van szó. További fontos kérdés, hogy a jelek szerint a kunok (és a jászok) mint határvédelmi feladatokkal nem terhelt népelemek, konkrétan milyen mértékben vettek részt a magyar királyok hódító háborúiban a XIII-XIV. században. Egyes adatok éppenséggel a többi kiváltságolt népelemnél nagyobb mértékű részvételre engednek következtetni, alighanem elsődlegesen épp emiatt. 9 Rácz I., 1969. 10.; Takács S.,é.n. 186-317.
