Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bagi Gábor: Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképp a XVII-XIX. században
Vármegyék és szabad kerületek 183 paraszt kategória ugyanis a felsorolt két jellemző (személyi szabadság és birtokjog) alapján is nyilvánvaló kettősséget hordoz. Egyrészt ide sorolandók a „klasszikus” szabadparaszti társadalmak tagjai (svájciak, dietmarscheniek, jászok, kunok, székelyek, tatárok, kozákok stb.) akik közösségük egészén, egységén belül léteztek, ugyanakkor azonban azok a jobbágyfalvak népességéből, s a feudális függésből valami módon kiemelkedő személyek is, akik épp ezzel a szerencsés lépéssel mint egyének jórészt kiszakadtak közösségükből, s kerültek át más társadalmi csoportba.3 Magam szabad parasztságon az alábbiakban kizárólag közösségeket értek, s az alábbiakban is csak velük foglalkozom. A tartósan megmaradt szabadparaszti társadalmak harmadik fontos jellemzője, hogy sajátságos helyzetükre előbb-utóbb valamiféle állami szintű (uralkodói, országgyűlési, rendi stb.) jogi szabályozást nyertek, melyért cserében általában katonai vonzatú kötelezettségeket (katonáskodás, határvédelem) vállaltak. E jogi szabályozás két szempontból is jelentős volt. Egyrész azért, mert hosszú távon biztosította az egyén és birtoka szabad jogállását, s ennek korlátlan örökíthetősé- gét, azaz határozott elkülönülését az általános feudális szerkezettől, másrészt viszont mert az így kialakult kapcsolatrendszerben a kötelezettségek nem egy személyhez, hanem magához az államhatalomhoz kapcsolták a szabadparaszti csoportokat. Mindezt azért kell hangsúlyoznom, mivel pl. Magyarországon a XVI-XVII. században a nagybirtokokon is megfigyelhetők a szabad parasztokhoz sokban hasonló katonaparaszti elemek, melyek nemritkán a főúri magánhaderők fontos elemét alkották. Ezek jogi helyzete azonban egyedül és kizárólag a földesúrral kötött szerződésen alapult, s ezért - olykor hangsúlyozottan nagy számuk ellenére is - csak időlegesen fennálló kategóriának bizonyultak, azaz a főúri haderőkkel együtt eltűntek a XVIII. században.4 Az államhatalmi szabályozás ellenére a szabadparaszti társadalmakról még békeidőben is gyakran koptak le kisebb területek, ami 3 Az egyénileg szabaddá vált magyarországi elemekre, s elnevezésükre (rusticus, libertinus) alapvetően lásd: Varga J., 1969. 408-451. 4 N. Kiss István a XVII-XVIII. században magánföldesúri és állami katonaparaszti rendszerrel számol, melyben az előbbi fokozatosan az utóbbinak adta át a helyét. N. Kiss I., 1991. 40. Végeredményben ez egy korábbi gondolatának a továbbvitele, amelyben egy XVIII. századi hazai refeudalizációról beszél a magyar katonaparasztsággal kapcsolatban. N. Kiss I., 1973. 329-330.
