Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 167 irányzat, 2. a megyékhez való közeledést, az egységes közigazgatást és törvénykezést követő irányzat, 3. a polgári liberális irányzat. Ez utóbbit a nagykun kapitány képviselte, aki közvetlen választásokat, szakképzett tisztviselőket szeretett volna az új igazgatási rendbe, úgy, hogy a képviselőket 3 évenként, a tisztségviselőket 6 évenként válaszszák. Az élénk közjogi viták után elfogadott törvényhatósági törvény megteremtette azt a közigazgatást, ami a korábbiaktól elhatárolódott és természetszerűen igazodott a dualista államrendszerhez. A polgári földtulajdon általánossá válása az elkülönülés tudati alapjait is megtépázta. Míg korábban a jászkun birtokok mind nagyságuk, mind birtoklási lehetőségeik tekintetében felülmúlták az úrbérrendezéssel kialakult jobbágybirtokokat, a kapitalizálódó mezőgazda- sági viszonyok között elveszítették előnyüket. A földnélküli egykori irredemptusok által kikövetelt pusztafelosztások tovább módosították a birtokszerkezetet, új feltörekvő vállalkozói réteg jelent meg. Egyre szembetűnőbbé vállt, hogy a kiváltságos talaját végleg elveszített Jászkunság identitászavarral küzd. Az összetartó erőt a népi kultúra mellett ismét a közigazgatás próbálta megerősíteni. De ez a közigazgatás már elveszítette az autonóm működéséhez feltételt teremtő külön jogrendet. A közigazgatási különállást segítő anyagi függetlenségnek nyoma sem maradt. A Jászkun Kerület adókivetési joga a pótadóra korlátozódott, a haszonvételek bérbeadásából pedig olyan kevés jövedelem keletkezett, hogy az az intézmények fenntartását is csak részben fedezte. A közigazgatás és az önkormányzat költségeit a Jászkun Kerület már nem tudta saját forrásból fedezni. Ezek nélkül az alapfeltételek nélkül pedig az igazgatás autonóm működése nem létezhetett. Nem kevés gondot okozott, hogy a törvényhatósági és a községi közigazgatás átalakulását nem tekinthették befejezettnek a jászkun puszták közigazgatásának rendezése nélkül, hiszen a puszták egy része az időközben lezajlott tagosítások és pusztafelosztások következményeként állandóan ott lakókkal népesült be. A Jászkun Kerületben ezért csak 1874-ben fejeződött be az a közigazgatási szervezési folyamat, amit a községi és a törvényhatósági törvények értelmében végre kellett hajtani. A kerület három járásra osztva megtartotta önálló törvényhatósági létét, amit 9 rendezett tanácsú város és 19 község alkotott.
