Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
162 Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája tudták az irányítást kézben tartani, többségük elsőrendű fontosságúnak tekintette saját hivatalviselését, s ezzel együtt adómentességének megtartását. A kerületi közigazgatásban a választási rendszer kevésbé torzult, viszont egyre erősebben érvényesültek a nádor és a Magyar Királyi Helytartótanács központosítási törekvései. A nádor igyekezett a kinevezett tisztségviselők számát növelni, s ezzel a közügyekben hozott döntéseknél a helységek súlyát csökkenteni. így sikerült elérnie azt, hogy a közgyűlés, amelynek tagjait a települések követei és az összkerületi elöljáróság tisztségviselői képezték, a központi kormány- szerveknek megfelelő döntéseket hozzon. Ugyanezt a célt szolgálta a jegyzők kinevezésének és elmozdításának akadályozása, illetve főkapitányi jóváhagyáshoz kötése. A községek ez utóbbit azzal próbálták meg ellensúlyozni, hogy a jegyzőket, akik a vármegyékben ekkor már nagyhatalmú hivatalnokok, pusztán írnoki feladatok ellátására szorították. Nem lehetett tagjai a döntést hozó tanácsnak, s mint idegenek redemptusi jogot sem szerezhettek. Már pedig a jászkun szokásjog szerint a redemptusi jogoktól elzárt idegen még akkor is csak „gyütt- ment”-nek számított, ha a nádor nevezte is ki. A „gyütt-ment” hivatalnok pedig nem kapott beleszólási lehetőséget a település életét befolyásoló döntésekbe. A kerületek helységeinek közigazgatása azonosan működött, ami a közgyűlésen keresztül érvényesülő központosítási és egységesítési törekvéseknek s a minden helységre egyaránt érvényes kiváltságoknak volt köszönhető. A mezővárosi jogot ténylegesen nem nyert helységek igazgatása a mezővárosokhoz hasonult. A jászkunok autonóm igazgatási szervezete, bár hatékonyan irányította a helyi társadalom életét, több olyan társadalmi konfliktus kiváltója, vagy részese volt, amit politikai ellentétek okoztak. A kerületek közgyűlése megkísérelte a feszültségeket feloldani. 1823-ban úgy akarták korszerűsíteni a helyi tisztújításokat, hogy abban az irredemptusok képviselői is részt vehessenek. Ez volt a közgyűlés első próbálkozása a képviseleti rendszer bevezetésére. Az új módszer megbukott a redemptusok és a velük összefogó redemptus- szenátori csoport ellenállásán. 1832-36ban a nádori portaszámok és az adóteher növekedése miatt a tisztségviselők adómentessége került a konfliktusok középpontjába. Az adómentesség eltörlését azonban nem sikerült elérni. A legjelentősebb, mozgalommá terebélyesedett társadalmi konfliktus 1843-44-ben bontakozott ki és mindhárom kerületre
