Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 149 A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája Bánkiné Molnár Erzsébet A történelmi fejlődésben mind kialakulását, mind népességének társadalmi összetételét tekintve egyedi vonásokat mutató Jászkunság belső életének szervezése és irányítása eltért az általános magyar közigazgatástól A Jászkun Kerületben, mint önálló törvényhatóságban és közigazgatási egységben a legkisebb település életét is az önkormányzat és annak igazgatása irányította. A helyi jogkörű autonóm igazgatás lehetővé tette a részleges elkülönülést a központi államhatalomtól és annak politikai egységeitől, - pl. a vármegyéktől - és a bővebb önrendelkezés megvalósítását. A Jászkun Kerület olyan módon tagozódott be az állam egészébe, hogy helyi szabadságjogait hangsúlyozva önkormányzata a történelem változásai ellenére a kerület létezéséig megőrizte másságát és autonóm igazgatásának legfőbb vonásait. A gyökerek A Jászkun társadalomfejlődés és önkormányzat gyökerei a középkorra nyúlnak vissza. Az etnikumában, életmódjában és kultúrájában is eltérő két népcsoport, a kunok és a jászok a XIII. században érkeztek Magyarország területére. A kunok telepítését IV. Béla király engedélyezte 1239-ben, majd a tatárjárás után 1246-ban. A jászok népként való említése I. Károly (Károly Róbert) király 1323-ban kiadott oklevelében olvasható. A kunok és a jászok belviszonyainak szabályozásáról magyarországi megtelepedésüket követően több oklevél született, amelyek egybehangzóan mindkét népcsoportot kiváltságoknak mutatják. Kiváltságok jogaik a kezdetektől tartalmazták a szabad bíróválasztást és az önálló jogszolgáltatást. Az oklevelek
