Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
142 Takács Péter: A Hajdúk címerei módosabb paraszti házakat feldúlni, a készt elrabolni, falvakat felgyújtani könnyebb volt, mint szántani, vetni, aratni, a kézműves mesterségek rejtelmeivel és fogásaival bíbelődni, a kereskedői kockázatot vállalni. Vagabundokból, szélhámosokból, szilaj pásztorokból, tolvajokból, betyárokból, a házaikból, kúriáikból a török elől menekülő, a közhatalom elől bujkáló emberekből, egy-egy földesúr elbocsátott familiárisaiból, nyugtalan vérű kalandorokból, végvárakból elkóborló fizetetlen katonákból, hadi zászlójuktól elszakadó vitézekből, iskolákból, kollégiumokból kicsapott diákokból, parókiáikból kivetett, templomaiktól megfosztott papokból, megszállott hitű prédikátorokból, szélnek eresztett barátokból, felbomlott kolostorok szerzeteseiből, földesuraikkal összekülönbözött jobbágyokból, marhahajcsárokból, a rájuk bízott nyájjal, kondával, csordával, ménessel elszámolni nem tudó pásztorokból, a számadók által megsértett bojtárokból, egyéb nyugtalan vérű, zaklatott idegzetű emberekből toborzódtak, sokasodtak a hajdúk generációkon keresztül. Nem voltak szentéletűek, még csak a föld népének erkölcse szerinti becsületesek sem. A társadalom peremére szorult, magabízó harcos népség volt a hajdúk törzsállománya. Szedettvedettebb népekből toborzódott a holdudvaruk is: a hajdúk sorsában osztozkodó fehérnépek, feleségek, ágyasok, markotá- nyos nők, kurtizánok, ledér, könnyűvérű lányok, a férjüktől megszökő menyecskék, a harcból kiöregedett veteránok, magatehetetlen csecsemők, velük élő gyermekek, lótó-futó hírhozók és hírvivők, bűvölő, bájoló javasasszonyok, vásári kikiáltók, adományokon tengődő muzsikusok, mesterségüket a szabadban űző fegyverkovácsok, rézmetszők, üstfoltozók, a legkülönfélébb hangszereken muzsikáló zenészek, akrobatikus szórakoztatók, tenyérből és kártyából jövendőt mondók, puskaport készítők, fegyvert igazítok, bocskort, csizmát, egyéb lábbelit a kunyhóban és a szabad ég alatt egyformán megcsináló kontárok, a posztóvarráshoz értő szabók... Csak az Isten által számontartott mindenféle menekülő, rejtezkedő, ide-oda sodródó emberek. Zaklatták a holdudvart is, méginkább azonban a hajdúkat. Irtotta őket a vármegye, nemcsak szóval, statútummal, diétán megszavazott dekrétumokkal, törvényekkel, olykor-olykor szabályosan hadra kelő nemesi insurgensekkel, mozgósított parasztokkal együtt. Irtotta, zaklatta őket a végvári katonaság, mert gyakorta előlük kerítették hatalmukba hódoltsági területen a zsákmányt, előlük ejtették rabságba busás váltságdíj fejében a portyázó török könnyűlovasokat, a várak között szekerez-
