Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
Vármegyék és szabad kerületek 139 legitim nemesi jelképek, címerek, zászlók alatt, vagy maguk választotta, kreálta jelképek, zászlók alatt. Egyetemes, a szabad hajdúk egészét magába foglaló jelképet, szimbólumot először Bocskai adományozott a hajdúknak 1605 decemberében, majd 1606 szeptemberében. Az elsőt Korponán, a másikat Kassán datálta. Mindkettőt az ország, a nemesi nemzet diétái küldötteinek jelenlétében és beleegyezésével. Az egyik címerből hamarosan főkapitányi jelkép lett, és a megszerveződő főkapitányság kialakuló székhelyének, Hajdúböszörménynek a lokális címere. A másik címer Hajdúszoboszló lokális címerévé vált. Az adományozást követő rövid időn belül mindkettő egyszerre több funkció hordozójává vált. Abban a történelmi pillanatban, amint a kollektív kiváltság bizonyításán túli szerepkört ruháztak a két címerre a kedvezményezettei, részben vetélkedés, részben presztízs-, részben praktikus okokból eredően megszülettek - mostmár nem uralkodói adományként, hanem praktikus okokból - a többi hajdútelepülés címerei: Polgáré, Hadházé, Nánásé, Dorogé és Vámospércsé. Valamennyi a vitézi élet, a gyalogos- és lovas hajdúk katonai jelképeiből építkező címerállatokkal gazdagon ékesítve, s bizonyára valamennyinek voltak heraldikai előzményei, mert bár genezisük vizsgálatával adós még történetírásunk, de többnyire kapitányaik harci érdemekért kapott nemesi címerei kollek- tivizálódtak lokális közösségek közjogi állapotát hitelesítő jelképekké. Hajdúböszörmény város dísztermének mennyezetén - a jogait elvesztő Polgár hajdani és mostani címerének a kivételével - valamennyi volt hajdúvárosi címer ott díszeleg teljes heraldikai pompájában. Közös bennük, hogy már keletkezésük pillanatában, vagy hajdúkiváltságot reprezentáló funkciójuk kialakulásakor elveszítették individualitásukat és genealógiai kötöttségüket. Szerep- és hatókörük a rendi leszármazás folyamatosságából azonnal áthajtott a területi és társadalmi autonómia szférájába, és a vérségi örökösödésnek inkább csak a látszatát őrizték, semmint a nemesi címerek biztosította kizárólagosságot. A szabad királyi városok, nemesi vármegyék címereitől is megkülönbözteti a történeti folyamat a hajdúk címereit azzal, hogy a hajdúsági címerek védte és jelképezte kiváltságok a keletkezésüktől számított néhány éven belül erodálódni kezdtek, bár 1848-ig az idő csak koptatta őket, de teljesen - Polgárt kivéve - meg nem semmisítette. A kiváltságok korai erodálódásának formai érzékeltetésére említenénk, hogy II. Mátyás 1613. április 1-jén Pozsonyban keltezett okle