Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és az országgyűlési képviseleti jog
zottságilag megállapítandó fentebbi módozatnak épségben maradása mellett”. A két küldött haladéktalanul Bécsbe utazott, és sikerült a királynál kihallgatást eszközölniük még akkor, amikor a kamarai felterjesztés nem ért fel. Azt belátták, hogy „ami egyszer Törvényben vagyon, azt kivált a mostani környiil állások elől fordulásával el nem mellőzhettyük”, ezért a fenti törvénycikk érvénytelenítésére még csak nem is gondoltak. Arra törekedtek viszont, hogy a törvénytervezetből ezt a kifejezést - a kamara a jogát a maga útján kereshesse - töröljék. Jdegenek voltunk nagyon ezen ki fejezéstől - írták haza - eszünkbe jutván, hogy mikor a' Cenzus járma alá akart vonni bennünket, akkor a maga uttyának választotta minden más Dicasteriumok mellőzésével a Bétsi Aulica Kamarát”24. Azaz a magyar kormányszékek mellőzésével akarta a kamara földesúri függésbe vonni őket a Bécsi Udvari Kamara segítségével. Valóban, sikerült is elérniük, hogy a törvénytervezetbe kedvezőbb megfogalmazás kerüljön; nevezetesen az „azokat törvényesen terhelő kötelezettségek” kitétel hozzáadásával. A Hajdúkerület többi kívánságát ekkor az idő rövidségére és a probléma bonyolultságára való tekintettel az országgyűlés által felállított regnicoláris deputatiok elé rendelték. A kamara tett még egy kísérletet a Hajdúkerületre vonatkozó törvénytervezet elfogadtatása ellen. Nevezetesen azzal állt elő, hogy a hajdúvárosok bizonyos kamarai cenzussal máig adósok, sőt az lenne az igazságos, ha műiden terményükből kilencedet is adnának. Erről a kísérletről Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János időben tudomást szerzett, amit rendkívül nagy szerencsének tartottak, mert „Eő Felségének sem lévén még elegendő tudománya Hajdú Városok dolgaiban, a Kamarának ezen feladása könnyen meg sirathatatlan kárt okozott volna”. Újra a szokott utat választották, azaz Bécsbe utaztak, ahol a Kancellária levéltárából kikeresték a hajdúvárosokra vonatkozó hatokat, s így felkészülve nyertek kihallgatást az uralkodónál, amely eredményes is volt, azaz a Kamara igényét elvetették. Két követ 1791. febr. 11-én nem csekély elégtétellel írta haza, hogy a kihirdetett királyi resolutióban „sokaknak bámulására és rossz 108 Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és az országgyűlési képviseleti jog 24 Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály követek jelentése az 1790/91. évi országgyűlésen végzett tevékenységükről. Szoboszló, 1790. márc. 29. HBmL. IV.A. 502.b. H.ker. közgy. ir. F.4. No. 107. 1791.
