Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Heckenast Gusztáv: Nemesi vármegyék és szabad kerületek
Vármegyék és szabad kerületek 7 A török hódítás által szétzúzott vármegyék népéből kerültek ki, a földtől el-, a termelő munkából kiszakított, katonának állt nemesek és jobbágyok voltak. Letelepítésüket a privilegizálásukat Bocskai István indította el. Először csak településenként szerveződtek, szabad kerületté csak fokozatosan, a XVII. század harmadik negyedében alakultak. Megtelepedve olyan szabadparasztokká lettek, akik katonai szolgálattal tartoztak az erdélyi fejdelemnek, illetve a magyar királynak. És mint a jászkun székek, a hajdúvárosok is nyitva álltak a beköltöző jobbágyok előtt. A XVII. század végén, a török kiűzésével, elkerülhetetlenné vált az ország új berendezése. Időben ez egybeesett I. Lipót király abszolutista kísérletével. A bécsi udvarnak el kellett döntenie, mihez kezd újonnan szerzett országával. A vármegyei szervezethez nem nyúltak - még II. József sem nélkülözhette száz évvel később a vármegyei köz- igazgatást -, de a szabad kerületek sorsa kérdésessé vált. Az abszolutista államnak nemesekre és őket eltartó, ugyanakkor állami adót fizető jobbágyokra volt szüksége, nem pedig privilegizált szabadparasztokra. És természetesen szüksége volt katonákra is. A jászkunok középkori és a hajdúk újabb keletű privilégiumai előírták a katonai szolgálatot. A bécsi udvar úgy látta, hogy a jászkunok esetében ez már fikcióvá vált, a hajdúk esetében még nem. A jászkunokat tehát - pénzre lévén szüksége - 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek, ezzel jobbágysorba taszítva őket: a hajdúk szabadparaszti státusához - de csak a privilegizált hajdúvárosok esetében - nem nyúlt. A Jászkunok tiltakoztak, támogatta őket főbírájuk, a nádor, és számíthattak a tradíciókhoz ragaszkodó rendekre, de nekik nem sok szavuk lehetett. Úgy látszott, hogy a jászkun szabad kerület eltűnik a magyar történelemből. És ekkor kitört a Rákóczi-szabadságharc. A privilegizált hajdúvárosok 1703 nyarán, a jászkun kerületek 1703 késő nyarán kora őszén Rákóczi uralma alá kerültek. A Rákóczi-szabadságharc programja általában a régi szabadság- jogok megőrzése és fenntartása volt. Természetes, hogy Rákóczi elismerte a régi privilégiumok érvényét mind a privilegizált hajdúvárosok, mind a Jászkunság esetében. A két szabad kerület azonban különbözőképpen reagált a helyzet megváltozására. A jobbágysorba taszított jászkunok a felszabadulás reményében önként Rákóczi mellé álltak, a hajdúknak viszont semmi kedvük nem volt a megkövetelt katonáskodáshoz, fegyverrel kellett kényszeríteni őket a csatlakozásra.
