Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
186 teljesítését, önjavok tekintetéből is, szivem mélyéből ajánlom, szoros kötelességükké teszem és elvárom. Végre, n. t. Esperes urat hivatalosan fölkérem ’s felelősség terhe alatt oda utasítom, hogy jelen körlevelemet is haladék nélkül minél többfelé szétküldvén ’s igy közzé tevén, úgy az ebben érintett külviselet tekintetében, mint azokra nézve, miket 950. sz. a. körlevelemben az egyházi tanításokat és könyörgéseket illetőleg teendőkul kijelelék, egyházvidékében hivatalkodó lelkésztársainkra a’ leggondosabb felvigyázatot fordítsa, a’ netalán észreveendő mulasztásokat avagy vétségeket maga is ugyan nyomban fenyitse, nekem is pedig azonnal jelentse be; minden esetre engemet, mindezekre vonatkozólag, időnként minél gyakrabban, legalább két hétben egyszer, tudósítson. Az Istennek békesége legyen velők mindnyájokkal! Debreczenben September 20-án 1849. 43. Bartha András, Némethy Lajos, Gáborjáni Szabó Sámuel, Szilágyi József, Szondy Imre, Tüdős József debreceni deák honvédek önéletrajzai 1882-1896. TtREL II.26.C.2. (z 134) Bartha András Születtem 1826 februárius elsején Sarkadon, Bihar megyében. Szüleim voltak: Bartha András leánytanító és Marcsó Erzsébet. Az elemi osztályok elvégzése után 1836 tavaszán a nagyszalontai gimnáziumba vitettem, és midőn 5. osztályos tanuló lettem, az iskolai bentlakásra és kókviára305 felvétetvén, a templomban és temetéseknél kántori teendőket végeztem, majd 6. osztályos koromban a népiskolai elemi osztály tanításával bízattam meg. Volt tanítóim közül kiváló tisztelettel és hálás érzéssel kell megemlékeznem Szilágyi István, jelenleg máramarosszigeti igazgató tanárról. Az ő alapos és vonzó magyarázásának köszönöm azon képességet - noha csak fél évig voltam tanítványa - hogy 1842 őszén a debreceni főiskolának mint novicius306 diák tagja lettem. Lelkészi pályára készülvén, a teológiai tudományokat 1848-ban végeztem. Az ezen év tavaszán kitört forradalom a tanuló ifjúságot a tettek mezejére szólítván gyűlésileg elhatároztatott, hogy a tanárok tantárgyaikat pünkösdre végig magyarázván, azokból hallgatóiknak az előző fél évi osztályzatot adják meg. Pünkösdkor gyulai legátus307 voltam; ünnep után már betegen mentem haza, mert a hideg rám kapott és gyötrött augusztus hó végéig. Alig lábadtam fel betegségemből, a lelkész fiával, Veress Ferenccel elhatároztuk, hogy Pestre megyünk és honvédnek beállunk. E szándékunkat megtudván az ifjúi lelkesedéssel bíró öreg lelkész Veress Ferenc a maga alkalmatosságán vitt fel bennünket Pestre, egyenesen Mészáros Lázár hadügyminiszterhez, aki egy újon(nan) alakuló gyalogzászlóaljhoz őrmesterré nevezett ki mindkettőnket és utasított, hogy a kinevezési iratot adjuk át a Károly kaszárnyában működő sorozó tisztnek. E sorozó tiszt megtudván, hogy mi tanulók voltunk, kérve kért, hogy tüzérekké legyünk, mert úgymond az ágyúknál ilyen emberekre van szükség. Kérésének engedve beosztattunk a 8. hatfontos lovas üteghez és néhány napi gyakorlat után a párendorfi táborba küldettünk, honnét Ausztriába nyomultunk, hogy Bécset az ostrom alól felszabadítsuk. A schwechati ütközet a magyarok visszavonulásával végződvén, ütegünk Pozsonyba, onnét Köpésén be helyeztetett el. Az osztrákok betörése után a győri földsáncokba, majd Budapesten keresztül a felső megyékbe húzódván, az 1848/9-es telet hadargással308, gyakori éjjeli menetekkel, az ellenfél kerülgetésével töltöttük. A branyiszkói, de különösen a Damjanich által vívott szolnoki csata fordulópontja a magyar fegyverek szerencséjének, amennyiben a honvédség enyésző félben lévő önbizalmát annyira megszilárdította, hogy azt a Dembinszky fővezérsége alatt a Görgei hadtestének szándékos elkésése miatt történt kápolnai vereség sem ingathatta meg. A kápolnai vereséggel Görgei célját érte. Ő lett fővezérré és seregét győzelemről győzelemre vezetvén, Komárom felszabadításával az osztrákokat annyira megtörte, hogy csaknem ellentállás nélkül nyomulhatott volna Ausztriába és Bécsbe, De a végzet könyvében másként vala megír305 Coquia = a város tehetősebb polgárai megadott rendben főztek a diákok részére. Az ételgyűjtők feje a coquus. 306 Novicius (novitius) = újonnan érkezett. A református kollégiumokban a kifejezésnek nincs próbaidőre vonatkozó értelme, mint a katolikus szerzetesrendeknél. 307 Nagy egyházi ünnepek alkalmával prédikáló és adományt gyűjtő deák. ^Jfadar|£ással^=keringéssef_^^^_^^^__^___^^_^^__^^___^_^__^^__^_^^______^____i__
