Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gazdag István: A sajtó fegyver. Válogatott debreceni sajtószemelvények
___________________________________________________________________________________97 miénk másik esetben, minden külön birtokos a maga részecskéjére azt mondhatja; az enyim. És e közt a földmivelése és használata tekintetéből nagy a különbség: mert az első esetben mindené, és így egyiké sem lévén a város körüli, most haszontalanul heverő területek, hasznát senki sem veszi, senki sem javítja, nem műveli; de ha egyesek közt van kiosztva, mindenik igyekszik sajátját művelni, szépíteni és hasznossá tenni. Ha őseinknek annyi józan eszök nem, lett volna: hogy a szőlőskerteket kiosszák és beültessék, mind azok most is oly szemét dombok és posványok volnának, miilyenekkel a város, még most is körül van véve. Mi úgy hisszük: még igen nagy földterület van a város közvetlen közelében, a mi most nem más mint szemétdomb... kietlen pusztaság, mellyet ha egyesk közt akár gyártelepnek, akár majornak és kerteknek kiosztanánk... több haszna volna a városi lakosságnak belőlük... a Nagyerdő alatt ez előtt csak néhány esztendővel osztatott ki egy homokos tériét ...most e homok dombok el vannak simítva s díszes és hasznos kertek virulnak rajta. Mondák azt is: hogy ezen új gyár által a város privilegisalt /?/ cserép gyárai tönkre silányulnak. Én megvallom, hogy bizony nem sajnálnám; mert Debreczen városának egyik legnagyobb csapása mindig az volt, hogy közgazdálkodást folytatott, -és ezen közgazdálkodás- e már csak négyszemközt legyen mondva, soha nem volt másra való, mint arra, hogy némélly ügyes /?/ tisztviselők tömjék meg zsebeiket, mig a város vagyonai tönkre silányultak, s a város nyakig esett az adóságba.- Még azt is megsúgnám néhány képviselőnek, ha a szó tovább nem menne, hogy azok a monomoliumok, kivált az ollyan örökös privilrgisalt monopóliumok kora le fog járni,- és bizony akárkinek szabad lesz cserépgyárat és más gyárt is állítani, csak hogy tőle adóját fizesse s vele kárt ne tegyen. A folyamodványra a határozat egyideig felfüggesztetett.” Az írás az Alföldi Hírlap 1849. május 13-i számában, a Debreczeni napló című rovatban jelent meg név nélkül. Debrecen, 1849. május 13. DEBRECEN KONTRA SZABOLCS VÁRMEGYE Debrecen város ma közgyűlést tartott. Legfőbb tárgy volt Szabolcs vármegyének azon hivatalos levele mellyben a várost, a Szabolcsmegye kebelében fekvő pusztáira kivetett adó bizonyos határidőre való befizetésre szólítja fel; ellenkező esetben bírói végrehajtással fenyegetvén. A régi adó rendszer szerint Debrecenre, mint hatóságra ki volt vetve az adó, és e mennyiség, aránylag más hatóságokhoz viszonyítva iszonyú nagy volt. Debrecenre 40 porta volt vetve, melly olly nagy szám, hogy Debreczent, ha minden adómentes nemesi birtokai adózás alá estek volna is, illy nagy szám alig illette volna. Debreczen nemesi birtokai egy nagy része a városi polgárok közt tanyaföldül van kiosztva. Ezen nemesi birtokok adómentesek voltak, és mégis tőlük a birtokosok felette aránytalan mértékben adóztattak; mert a kik tanyaföldet bírtak azon czimen: hogy földművelők, 10-20 pengő adót fizettek, ezen kívül azon lábas jószágon, mellyeket ezen nemesi földeken tartottak, mind adó alá jöttek. A jövedelmi adórendszer által ezen aránytalanságok az adóban eltöröltetnek: de ami egy oldalról az új adórendszer álltai orvosolva van, más részről, más körülmények által sokszorosan nyomasztóbbá válik. Eddig Debreczen a szomszéd Szabolcs és Biharmegyékkel csupán némi törvénykezési dolgokban volt érintkezésben: most az adóra nézve mindeniknek alá lesz vetve. A város földbirtokai, mellyeket eddigelé földesúri czimen bírt, a nevezett két megye határaiban esnek. A megyék kivetik a pusztákra az adót, még egészen önkényesen, mint jelenleg is tévé Szabolcsmegye. Ennek veszedelmes következményei lesznek. A városi polgárság sokszorosan lesz terhelve és adóztatva, s a város a megyei tisztviselők szeszélyeinek egészen alávetve. Ha Debreczen egy személy volna, liagyán; de Debreczen törvényhatóság. Debrecen Magyarországnak első s legnagyobb városa. Debreczen a nemzet szabadságharcaiban egy törvény- hatóság által is magát felül mulatni nem engedte. Debreczen érzi azon morális súlyt, mellyet ő a haza sorsa mérlegébe vetni képes; és épen ezért lealázva érzi magát, hogy más törvényhatóságnak alá legyen vettetve bármi tekintetben is.
