Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gazdag István: A sajtó fegyver. Válogatott debreceni sajtószemelvények
_____________________________________________________________________93 Debrecen, 1849. február 4. EGYLŐSÉG, SZABADSÁG ÉS TESTVÉRISÉG... Az egyenlőségi társulatnak február 4-én a főtanoda imaházában újra közgyűlése volt. Örömmel valljuk meg, hogy a mai tanácskozás iránya és szelleme mindinkább meggyőzött bennünket e társulat üdvös czéljáról. Mi úgy vettük észre, kivált a tanácskozás utórészből, hogy e társulatnak bevallott czélján - az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméinek terjesztésén kivül, egy más, magasztosabb czélja is van: irányt adni a haza közpoliticájának. A czél szép, dicső! ennek így kell lenni. A nemzetgyűlés és ennek kifolyása a kormány, a nép egyetemének, vagyis a nemzetnek gondolkozásmódját, kivánatait, szóval ennek hangulatát - melly közvéleménynek hivatik - működésének irányzatában tartozik szem előtt tartani. De hogy ezt tehesse, előbb közvéleményre van szükség. Mi teremti e közvéleményt? - a nemzet minden jobbérzelmű értelmesbjeinek összhangzó véleménye, mellyet azonban egyesülés és kölcsönös egyetértés nélkül képzelni sem lehet. Egyesülni kell tehát, hogy egyetérthessenek, a haza értelmesb jobbjainak. S az egyesítést tűzte ki e társulat előczéljául. Mirenézve elhatározta mai közgyűlésben, a hazának még meg nem szállt vidékein egyellőségi fióktársulatokat állítandni fel, a vidék minden népesb helyein rokonelvű népembereket program és aláírási ivekkel keresvén meg e végett. Végül Madarász József elnökjövő vasárnap, azaz febr. 11-kén tartandó közgyűlésre a haza jelen viszonyainak tárgyalását tűzte ki. És mi egy kis közbeszólás, egy kevés elemzés után úgy vettük észre, hogy e közgyűlés alkalmasint hazánk jelen közpolitikájának ítésze és gyógytanárakép lépend föl. Megjelent az Alföldi Hírlap 1849. február 7-i számában a Nem hivatalos rész c. rovatban. Debrecen, 1849. február 4. ÚJ ALKOTMÁNYT A régi alkotmánynak köszönhetjük, hogy azt amink volt megtarthattuk, vagy legalább is, hogy mindenünk a népemet tipró önkény martalékul nem esett. De mióta az alsóbb rétegekben is felébredt a nemesb életszikra, miólta a legszegényebb vityilló lakosának a keblében is föltámadt a vágy, kiegészítő tag lenni a társasági testben s részesülni mindazon javakban mellyekre ész, öntudat, munka s polgári hivatás jogosít: azóta Ezen alkotmány nem felelt meg többé czéljainknak, s minden jó hazafi átlátta elvitathatatlan szükségét annak, hogy a társasági organizmus úgy politikai mind társadalmi tekintetben átalakittassék. A nemzet jobbjai főleg két tekintetből indúlnának ki: először hogy olly törvények hozassanak, mellyek a nemzet osztályait, minél közelebb hozzák egymáshoz; másodszor: önálló életet és hatáskört adni a népközségnek, miszerint azok közelebb állítva a közhatalomhoz, s annak mintegy részeseivé avatva, lassanként a magasb politikai élethez is szokjanak. Megjelent a Közlöny 1849. február 4. számában a Nem hivatalos rész c. rovatban A magyar-osztrák háború okai címmel. Debrecen, 1849. február 16. ÍGY ÜLÉSEZIK A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS VÁLASZTMÁNYA A titkos ülések rendes szörnyüképen unalmasak szoktak lenni, s még rendesebben eredmény nélkül maradnak. Titkolni való pedig azokban ugyan csak nem igen találkozik, úgy hogy midőn vége van a tanácskozásnak, a résztvevő tagok azt szokták mondani licitaciós dib mellett a piaczon is elkiabálhattuk volna.
