Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Ölveti Gábor: Debreceni változások az 1848-as törvények hatására
57 A szabad királyi városról szóló 1848: XXIII. t. c. előírásai szerint megalakított közgyűlés gondoskodott az országgyűlési követek megválasztásáról, melynek időpontját június 14-re tűzte ki. Ismert a legfelsőbb törvényhozó szervnek, az országgyűlésnek a meghatározó szerepe, akkor azonban a helyhatósági választás megelőzte az országgyűlési képviselők választását, ami a népképviseleti elv érvényesítése miatt logikus intézkedés volt. Az István főherceg nádor és helytartó által aláírt és Szemere Bertalan által ellenjegyzett meghívó az 1848. július 2-i országgyűlésre szólt. Az országgyűlés évenkénti üléseiről szóló IV. törvénycikk 3.§-a értelmében a képviselőket három évre választották. Az 1848: V. t. c. a Pesten évente tartandó országgyűlés követeinek választását részletesen szabályozta. Összehasonlítva az 1848: XXIII. t. c.-ben lefektetett helyhatósági választás jogosítványaival megállapítható, hogy a Debrecenben június 14-re kiírt országgyűlési képviselő választáson a jogosultak köre növekedett. A helyi tisztújításon az egyik feltétel a vagyoni cenzus mellett a nagykorúság, azaz 24 év, addig az országgyűlési választásnál csak a 20. év betöltése. Ezen kívül az V. t. c. l.§-a szerint e jog gyakorlására mindazok jogosultak, akik az országgyűlési követek választásában korábban szavazattal bírtak. Egyesek szerint a választók száma elérte a lakosság hét százalékát. A népképviseleti választás másik érdekessége a korábbi országgyűlési választáshoz képest, hogy az V. t. c. Debrecenben kettő helyett három képviselő megválasztását tette lehetővé. Ennek megfelelően a törvényhatóság közgyűlése a hat utcából kettő-kettő összevonásával három kerületet létesített és kerületenként választották meg a honatyákat. így alakították ki az első kerületet a Péterfia, Csapó, a másodikat a Czegléd, Varga és a harmadikat a Piacz, Hatvan utcákból. A megelőző 1847. október 13-án megtartott választáshoz képest újdonság volt a közvetlen választás bevezetése. Korábban a városi tanács és a választott hites közösség gyűlésén, a tisztviselőkön és az esküdteken kívül megjelentek a választó polgárok, vagyis a hat utca szavazói által választott összesen 30 fő is, s így ünnepélyes körülmények között 88-an döntöttek a két országgyűlési képviselő személyéről. A június 14-i választáson összesen 1434 választó szavazott, azaz a 48556 fős összlakosság három százaléka. Ez a számarány természetesen rendkívül alacsony, s erősen megkérdőjelezi a szószerinti népképviselet elvét. Egy harmadik érdekességről is számot adhatunk a levéltári iratok olvasása kapcsán. A III. kerület, tehát a Hatvan és Piacz utcák lakói Deák Ferenc igazságügy minisztert jelölték, aki végül is szülőhelye, Zala megye választóinak a bizalmát fogadta el. A nemes pátoszt sem nélkülöző köszönőlevelében többek között a következő mondatot írta: „Mennyivel élénkebb örömet ébresztett bennem a magyar alföld ősi tősgyökeres fővárosának, a romlatlan magyar nemzetiség tűzhelyének Debreczennek azon kitüntető, s megtisztelő figyelme, miszerint engemet országgyűlési képviselőjévé választván, a bizodalomnak azon legbecsesebb nemével ajándékozott meg, melly szabad alkotmányos országban minden alkotmányosan érző polgárra nézve a legszebb megbecsültetés.” A Deák Ferencet jelölő III. kerületben három jelölt közül az 1848: V. t. c. 35.§-a értelmében két fordulóval választottak honatyát. Végül is az első választói kerület Tar Károlyt, a második Farkas Károlyt, a harmadik Komlóssy Imrét választotta országgyűlési képviselővé.7 Debrecen szigorúan ragaszkodott kegyúri jogához éppúgy, mint az 1848: XXIII. törvénycikkben meghatározott önálló köztörvényhatósági státusához. Ez a megállapítás azért fontos, mert a kapcsolódó két eseménysor új vonásokat tartalmaz. Az oktatás területén a főhatóság és a város közötti konfliktus a tanrendszer új szabályozásának hiányából fakadt. Debrecenben megüresedett két katolikus elemi iskolai állás. A város kegyúri jogára hivatkozva kinevezett két tanítót, akik közül ráadásul az egyik előzőleg a királyi kerületi táblánál állt alkalmazásban. 1848 márciusában a nagyváradi tanulmányi főigazgató egyetértésben a m. kir. helytartótanáccsal utasította a városi tanácsot, hogy az elemi tanodái szabályzat szerint a hármas kijelölés, tehát a város, a főigazgató, majd a helytartótanács szolgálati rendet tartsa be, az általa meghirdetett pályázat alapján. A törvényhatóság nem fogadta el a főigazgató utasítását, amely ideiglenesnek tekintette a tanítók kinevezését, még 1848 szeptemberében sem, amikor pedig a vallás és közoktatásügyi miniszter kötelezően írta elő a régi szabályzat szerinti eljárást mindaddig, míg az új rendelkezés meg nem jelenik. A tanács továbbra is kegyúri jogához ragaszkodott, mint szerzett joghoz, hiszen mindig is maga nevezte ki és fizet225/1848.; IV. A. 1011/n. 5. d. 24/1848.; IV. A. lOll/o. 5. cs. szám nélküli; IV. B. 1109/f. 3. d. 174/1849.; IV. A. 1011/1. 38. d. 178/1848.;IV. A. 1011/j. 16. cs. 86/1848. 7 HBML IV. A. 1011/j. 16. cs. 42/1848.; 1848:IV. törvénycikk 1. Törvénytár i. m. 222-223. o., 1848:V. törvénycikk u. o. 223-230. o.; Gazdag István :Debrecen országgyűlési képviselői / Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXI. Db., 1994. Szerk. Radics Kálmán 42. o./; IV. B. 1103. 1. d. ; IV. A. 1011/1. 38.d. szám nélkül.; IV. A.l 011/a. 117.k. 3038-3040/1847. _____________________
