Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Ölveti Gábor: Debreceni változások az 1848-as törvények hatására

55

Panasz tárgyát képezi a vámsorompó kérdése is. A Hajdúkerület a miniszterhez beadvánnyal élt, mert a vámsorompókal Debrecentől távol úgy helyezik el, hogy azoknak is kell a vámot fizetni, akik nem kívánnak a városba bemenni, csupán a sóházig.3

Az 1848/49-es történések részletes taglalása helyett csak néhány a bevezető témája szempontjából lényeges eseményt említünk meg. Az uralkodó március 17-én István főherceget, nádor és királyi helytartót Magyarországon teljhatalommal ruházta fel. Az országos rendek kívánságára a nádor - az uralkodó megbízásával - a független magyar minisztérium élére gróf Batüiyány Lajost nevezte ki, akit a minisztérium felállításáig a törvényes rend fenntartásával bízott meg.

Az ismert márciusi pesti események hatására Debrecenben a tanács és a választott közönség nyilvános közgyűlése március 19-én fogadta el a pesti 12 pontot, sőt ezt kiegészítette egy 13.-kai, amely tartalmazta a helybeli sajtó szabadságát, a király féléves magyarországi tartózkodásával kapcsolatos elvárást, a polgári őrsereg felállítását, az országgyűlési követek tudósítását, a nemzeti lobogó kitűzését és a város kivilágítását. A város a reformok elfogadtatásában szerepet játszó nádort, az első felelős magyar miniszterelnököt és Kossuth Lajost külön is üdvözölte. Ugyanúgy, ahogyan országszerte Debrecenben is megalakították az állandó választmányt a közcsend és bátorság felügyeletére.

Debrecen, mind megyei közbirtokos március 27-én a Szabolcs és Bihar megyei közgyűléseken is képviseltette magát. Az ottani debrecenihez hasonló intézkedések közül a legfontosabb a közrend biztosítása érdekében állandó küldöttségek kiküldése és a nemzetőrségek felállítása. Ezeknek a küldöttségeknek elsődleges feladata volt, hogy az uralkodó által még nem szentesített új törvények [közteherviselés, papi tized és úrbéri viszonyok megszüntetése] okozta feszültséget békés úton, levezényeljék. Szorgalmazták ideiglenesen a földesúri és papi tartozások fizetését.4

A felelős magyar nemzeü kormány megalakulásával lehetővé vált a népképviseleti elv alapján szerveződő helyi, majd országgyűlési képviselők választása. Mielőtt azonban e tárgykörre térnénk, alapvető fontosságú tisztázni Debrecen lakóinak a számát. Az 1848. május 18-i közgyűlésen megállapítást nyert, hogy az elvégzett összeírás alapján 48566 fő él a városban. A szeptember 19-i miniszterelnöki és a december 5-i hadügyminiszteri újoncállítással kapcsolatos leiratok szerint ez a létszám 53467. Debrecen lakossága tehát 1848/49-ben megközelítette az 50000 fős lélekszámot.

A város korábbi közigazgatásának számviteli részét a M. K. Udvari Kincstári Tanács, beligazgatását a M. K. Helytartótanács szigorúan felügyelte. A Debrecenben székelő királyi biztos pedig a helyi közigazgatás szervezetét ellenőrizte. A királyi biztos eljárása gyakran sértette a törvényhatóság önállóságát, ezért nem örvendett nagy népszerűségnek. 1848. március 13-án például a helytartótanácsnál tiltakozott a tanács, mert a királyi biztos befolyása alatt a kincstartó tanács a helyi hatóság véleményének kikérése nélkül a városi nyomda bérbeadását rendelte el. „Bennünket a királyi biztosságnak befolyásától városunkat felmenteni szíveskedjék.” Ez a kívánság rövid idő alatt teljesült, hiszen a nemzeti felelős minisztérium működésével megszűnt a helytartótanács és a királyi biztosság intézménye.

Szólni kell a ’48 előtti városi tanácsról és választott hites közönségről Az alá-, fölérendeltségi viszonyt jól mutatja az a vita, amely a heti vásáron a belső kóser bormérés haszonbérbe adásánál alakult ki: „...e város öszves polgárságát illető political, vagy gazdálkodási tárgyban a N. V. H. Közönség véleményét [tudniillik a tanács] meg halgatja - és azt az okok nyomósságához képest kellőleg méltányolja is: de hogy az akár magára, akár a n. m. kormány székekre nézve törvényes, és így kötelező erővel bírna, azt el nem esmerhetni.” Hasonló vita alakult ki István főherceg debreceni látogatásának előkészítésével kapcsolatosan is.

A fent idézett lakossági létszámot figyelembe véve a szabad királyi városokról szóló 1848: XXIII. törvénycikk értelmében Debrecen, mint önálló köztörvényhatóság nagyvárosnak minősült. A belügyminiszter e törvény alapján a városok korábbi igazgatási hatalmát, amely kevesek kezében összpontosult, megszűntnek jelentette ki és helyette az újabb igazságos választási és tanácskozási rendszer felállítását rendelte el.

Az új igazgatás leglényegesebb jellemzője a korábbihoz képest az, hogy szétvált a közigazgatás és a törvénykezés, ennek megfelelően megalakult a képviselőtestület és végrehajtó testületé a városi tanács, továbbá külön testületként a törvényszék.

A május 22-27.-e között lezajlott tisztújító közgyűlésre 1912 választásra jogosultat írt össze a központi küldöttség. A választók aránya tehát a már megállapított összlakosság 3,9 %-a, ami változatlanul

3 HBML IV. B. 1109/f. 2. d.,159/1848., u. o. 1. d. 91/1848.; IV. A. 1011/k. 219. d., 372/1848.;IV. B. 1109/f. 3. d. 184/1849.; IV. A. 1011/k. 216. d. 18/1848.; IV. B. 1109/f. l.d. 18/1848., u. o. 3. d. 195/1849., 275/1849., u. o. 2. d. 159/1849.;IV. A. 1011/m. 123. d. 169/1848.; IV. A. 101 l/o. 5. cs. szám nélkül, u. o. 4. cs 129/1847.; IV. A. 1011/j. 15. cs. 94/1848.

4 HBML IV. A. 1011/c. 96. cs. 51/1848., 55/1848.; IV. A. 1011/m. 123.d. 101/1848., 102/1848., 106/1848., 107/1848., 110/1848.;

IV. A. 1011/k. 217. d. 188/1848., 191/1848.____________________________________________________________________________