Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Gáborné: A szabadságharc emléke a XIX. századi debreceni hírlapokban
328 Március 8-án a hajdúhadházi ünnepély terveit ismertette a lap, március 19-én a Debreceni Kereskedelmi Akadémia dísztermében tartandó rendezvény teljes műsorát, a következő napon a kollégiumi, majd a városi ünnepségek terveit közölték. Az előkészületekről tájékoztató újságcikkek között nem kerülheti el a figyelmet az öreg honvédek kérelme, akik a tizenhárom „öltözködő” idős honvéd kopott eg yenruházatának felújításához kérték a közönség támogatását.51 Hivatalosan még az 50. évfordulón sem volt munkaszüneti nap a nemzeti ünnep, e miatt jelent meg a kereskedők felhívása: „Nemzeti újjászületésünk 50. évfordulója alkalmából kérjük kereskedőtársainkat, hogy ma délután zárva tartsanak.”52 A jubileumi ünnepség debreceni eseményeiről a lap március 16-i száma három oldalt betöltő tudósítást közölt, amelynek bevezető sorai az ünnepnap hangulatát így adták vissza: „A házakról nemzetiszínű zászlót lobogtatott a márciusi szellő. A harangok zúgtak és a templomba sereglett a nép apraja, nagyja. Az évfordüló ünneplésében részt vett az egész debreceni társadalom. Az egyházak, az iskolák, az egyesületek, az ifjúság és a város minden rendű-rangú lakosa. Hivatalosan nem lehetett ilyen ünnepélyt rendezni. Nem a rendelet, nem a szokás, hanem az együttérzés szankcionálta ezt az ünnepet...” A hosszú beszámoló megemlékezett a még életben lévő öreg honvédekről, majd sorra vette a Kollégium Oratóriumában, a nagytemplomban, az izraelita templomban, a Svetits Intézetben, a Kereskedelmi Akadémián, a kegyesrendiek algimnáziumában, a református elemi iskolákban délelőtt tartott megemlékezéseket. A városi ünnepség délután kezdődött a Kollégium díszlépcsőházában Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával, folytatódott a Kollégium udvarán, ahol a Kántus és az „összesített dalárdák” a Szózatot énekelték, szavalat és ünnepi beszéd hangzott el. Közben az Emlékkertben gyülekezők az alkalomhoz illő szavalatokat hallgattak, majd a dalárdák által előadott Rákóczi-induló elhangzása után a városháza elé vonult a tömeg. Ha nem is lehettek 15-20 ezren, ahogyan a tudósítás írta, néhány ezren bizonyosan voltak. A rend fenntartásában a tűzoltóság is segédkezett. Részt vett az ünnepségen az ifjúság, a város és az egyházak vezetői, egyesületek, testületek, a tizenhárom egykori honvéd egyenruhában, nemzetiszín zászlóval. Az aktív haderő nem képviseltette magát, de ott volt a Honvédegylet. Ezen a napon mutatkozott be a Petőfi Dalkör. Este városszerte díszvacsorával fejeződött be az ünnepség-sorozat. így volt ez akkor országszerte. A megemlékezések, ünnepi alkalmak sorába ebben az évben próbált a hatalom egy hivatalos ünnepet beiktatni. A Debreczeni Reggeli Újság 1898. március 22-i számában olvasható, hogy április 11-ről, a 43-as törvények királyi szentesítésének napjáról nemzeti ünnepként fog megemlékezni az ország.53 Nem volt nehéz átlátni, hogy ezzel a felülről oktrojált ünneppel a trónfosztás évfordulójáról akarták elterelni a figyelmet - a budapesti egyetemi ifjúság késedelem nélkül ki is nyilatkoztatta, hogy nem tekinti e napot nemzeti ünnepnek.54 Sajtóforrásaink szerint Debrecenben sem foglalkozott a lakosság az újonnan bevezetett ünnepnappal, e helyett a szabadságharc emlékhelyeinek rendbetétele, szabadságharcos ereklyék megvásárlása került naprendre. Az újságok április 11. utáni számai megemlékeztek a hivatalos ünnepről, amely végül csupán a no- tabilitások részvételével zajlott le, ezen kívül csak a tanintézetekben voltak megemlékezések, felsőbb utasításra.55 A debreceni csata évfordulóján a Kollégium szünidőre Debrecenben maradt ifjúsága szervezett ünnepélyt. A diáksággal együtt vonult ki a hősök temetőjébe a város több vezető embere, a pártok képviselői, öt dalárda, a Honvédegylet, a Zeneegylet, az önkéntes tűzoltók, az iparos ifjúság, és a lakosok. A temetői ünnepélyen szerepelt először a debreceni munkás dalegylet Mosonyi: Szentelt hantok című művével.56 Ekkor született az az elhatározás, hogy a csata színhelyén, a Nagy-Sándor halomra emlékoszlop kerüljön. A nemzeti gyász napját 1898-ban újabb tragédia előzte meg: szeptember 10-én a magyarok által igen szeretett és tisztelt Erzsébet királyné anarchista merénylet áldozata lett. A róla szóló írások rendre megemlítették, hogy az elhunyt milyen nagy mértékben szimpatizált a magyarokkal, mennyire megértő volt a magyarok szabadságszeretetét illetően. A vértanúk emléknapjáról abban az évben a kettős gyász jegyében emlékeztek meg gyászmiséken, istentiszteleteken. A Debreczeni Reggeli Újság a szomorú emlékezés napján a fiatal Ady Endre ez alkalomra írt versét közölte: 51 Öreg honvédek kérelme. = Debreczeni Reggeli Újság, 1898. már. 13. 52 Felhívás több kereskedőtől. = Debreczeni Reggeli Újság, 1898. márc. 15. 53 Debrecen és 1848 ünneplése. =_ Debreczeni Reggeli Újság, 1898. márc. 22. 54 Napi hír. = Debreczeni Reggeli Újság, 1898. márc. 31. 55 Napi hír. = Debreczeni Reggeli Újság, 1898. ápr. 17. 56 A debreceni csata emlékünnepe. = Debreczeni Reggeli Újság, 1898, aug. 3.
