Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Gáborné: A szabadságharc emléke a XIX. századi debreceni hírlapokban
326 folyamatnak a tudatosulását tükrözi a Debreczeni Ellenőr 1886. március 15-i vezércikke, amelyben a 38 éve történt eseményekről szólva, zárógondolatként az alábbiak olvashatók: „A magyar állam ma konszolidált viszonyok között haladva úton van ama célok felé, melyeket a szabadságharc; félistenei kijelöltek. Évenként ünnepet szentelünk március 15 eszméinek ... tekintetünkkel oda fordulunk ama misztikus alak felé, akinek Olaszország kék ege alatt... lelkét csendes merengéséből kiragadja az a gondolat, hogy a mai nemzedék lelkében élnek még eszméi, a szíveinkben vele ünnepelünk, mikor a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemének hódolunk.” A szabadságharc emlékének és a hozzá kapcsolódó Kossuth-kultusz továbbélésének kedves, naiv példáját idézte a Debreceni Ellenőr 1888-ban, amikor a Kossutli-miatyánk egy kézimunkán olvasható variánsát közölte: „Mi atyánk, vezérünk, ki lakói Turin ban - Dicsőíttessék a te neved és jöjjön el a te országod, a szabadság napja. Legyen meg a te akaratod: vívassék ki hazánk függetlensége, miképp 1848-ban, úgy mostan is. Add meg csüggedő szívünknek a reményt, hogy ez bekövetkezhetik, és ne hagyj bennünket német rabiga alatt, de szabadíts meg a rabságtól, mert tiéd a magyar nép szeretete és vonzalma, most és mindörökké, Amen.”42 Az egyszerű emberek hangulatát kifejező szöveg jócskán eltért a szabadelvűek hivatalos helyzet- értékelésétől, de a századvég liberális sajtója már megengedhette magának az ilyesfajta kikacsintást - amit persze motiválhatott a titkolt belső érzés! Az 1880-as évek végén vált aktuálissá Kossuth honossági ügye, s ez újra az érdeklődés előterébe állította személyét. Kossuthnak is kérnie kellett volna magyar állampolgársága fenntartását, de ő, aki nem ismerte el Ferenc József magyar királyságát, nem volt hajlandó kérvényezni. Tóvölgyi Titusz, a Debreczeni Ellenőr frappáns vezércikkeinek írója megpendítette ugyan, hogy „Nem képzelni magasztosabbat, mint ha Kossuth Lajos a magyar történelem óriása meg tudná hajtani büszke fejét ama nagy király előtt...” de ennek lehetetlenségét maga is belátta.43 Néhány nappal később az idős Kossuth kérlelhetetlenségén sajnálkozott a Debreczeni Ellenőr egy cikke: „...a nagy álmodozó, ő előtte nincs király ... legyen neki az ő akarata szerint, ne bolygassuk a nagy ember ... álmát, amelyből az életben ... már nem akar felébredni.44 A honossági ügyben Kossuth személyét sértő méltánytalanság díszpolgárrá választásának sorát indította az egész országban. Debrecen is megmozdult; erre a Debreczeni Ellenőr július 10-i száma tudtul adta, hogy Debrecen város jegyzőkönyve szerint, itt már 1861-ben díszpolgárrá választották. Augusztusban felmerült, hogy a debreceniek utcát akarnak elnevezni Kossuthról.45 A Debreczeni Ellenőr 1889. október 5-i vezércikke hosszabban foglalkozott Kossutli Lajos díszpolgárságának kérdéseivel: „Rövid időközben jönnek a jelentések, hogy Kossuthot hol egyik, hol másik városban díszpolgárrá választották. Különösen egy pár hónap óta az esetek oly sűrűén követik egymást, hogy az embereknek önkéntelenül arra a gondolatra kellene jönniök, hogy itt minden esetben egy-egy politikai manifesztációval állunk szemben, azaz: tüntet az ország vezérlakossága - a városok képviselő testületéiben - Kossutli és politikája mellett. ... ha ez így volna, egy végzetes politikai lejtőn állna és rohanna lefelé az ország ... ezek a választások nem politikai manifesztációk ... [hanem] Gyöngéd, kegyele- tes megemlékezések az agg hazafi egykori érdemeivel szemben. Meg akartuk egyszer e tekintetben nézetünket mondani, nehogy azok közt állónak látszassunk, akik Kossutli díszpolgárságaiban politikai tüntetést lámák” Kossuth honossági ügye azonban jelentősebbnek bizonyult, mintsem a Debreczeni Ellenőr cikkírója gondolta. Debrecen közgyűlése 1889. november 23-án Kossuth Lajost díszpolgárává választotta. 1890 márciusában pedig maga a miniszterelnök, Tisza Kálmán tett olyan javaslatot a honossági törvény módo42 Kossuth-miatyánk. = Debreczeni Ellenőr, 1888. szept. 20. V.ö.: Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományiban. = Ethnographia, 1952. 263.-307.1. /A Kossuth-miatyánk típust nem említi!/ 43 T. [Tóvölgyi Titusz]: Negyven év múlva. = Debreczeni Ellenőr, 1888. szept. 17. 44 A bécsi Burg alázatos szolgái. = Debreczeni Ellenőr, 1888. szept. 20. 45 Kossuth-utca. = Debreczeni Ellenőr, 1889. aug. 27.
