Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
309 dégszerető magyar érzelmű fogadásáért, s azon készségért mellyel az Országgyűlés kivánatait teljes erélyel teljesíteni igyekezett.- a' legszivesebb hálás köszönet szavaztatott ugyanezen gyűlésbe felhatal- maztatott K.L. hogy 30 és 15 fros / forintos / Kincstári utalványokat nyomathasson, és 6 és 12 tfos / forintos / ( 451) s apróbb réz és ezüstpénzeket verethessen. Az Országgyűlés elvonulta után az ellenség közelgetvén a fővároshoz- a’ fővezér nem akarván e’ város vagyoni állapotát egy alatta s talán benne vívandó kétes kimenetelű harcz által koczkára tenni. S azon dulás rombolásnak mellyet Bécs falai ostrommal lett bevétele alkalmával szenvedtek.- Január 5 egész seregével a’ városból kivonult, s azt az ellenség megszállotta- terrorizmussal s iszonyú bosszú állással büntetvén a” lakosokat- melyután Hadi tanács tartatván a”megállapított terv szerént a hadsereg egyrésze Görgei vezérlete alatt a Bánya városok felé,- más része Perczel alatt Szolnoknak vévé útját,- ezáltal a dolgok még ( 452 ) komolyabb színt öltének, s a’ hitvány hitüeket még inkább megingaták reményökbe, úgy hogy már Debreczenbe egy mérsékelt párt kezde kifejlődni ellenébe az ultrarepublicanusoknak.- mely nyíltan bevallá hogy inkább mintsem Magyarhon jövőjét tovább is koczkáztassa.- a’ Királyai ki alkudni kész- csak hogy már most a’ volt a’ bökkenő hogy- az bár ellent állás nélküli előnyomulás miatt elbizakodott Császári vezérek álgyőzelmeikröli tudósításaik által oda irányozák a Bécsi kormány figyelmét hogy az már kiegyezkedésre másként mint feltétlen maga megadás mellett hajlandó nem valaEs valóban a dolgok nem is igen mutatkoztak valami rózsaszínbe mert Windischgratz már egyfelől ( 453 ) Csege / Tiszacsege / Poroszló Füred / Tiszafüred / alatt másfelöll Szolnok alá a’ Tiszáig nyomult elő.- elannyira hogy ezen biztos positioból már a’ sikert is kezébe lenni képzelve előre megírta Bécsbe- legalább a’ lapok hirdették- hogy már a’ tiszántúli vidéket és fö városát Debreczent elfoglalta, a’ Parlamentet és Képviselőket a’ Ministeriummal együtt elfogta- hogy minő nagy ámítás és előnyének korai túlbecsüllése vala ez megmutatta a’ következés mint később leirandjuk- hogy azomba a’ veszély igen nagy vólt tagadni nem lehet mert Tokajnál ott állott Schlikk Urban Nbánya körül bár már Bém előtt hátrálva a’ Raczok szegedig pusztítva, honnan Damjanics Perczellel egyesülendő Szólnok védelmére feljött, megmondva a’ ( 454 ) Ráczoknak rácz létére, hogy úgy viseljék magokat hogy ha tovább is pusztitnak öldökölnek, s ha még egyszer vissza jön utolsó emberig ki fogja őket irtani s utoljára magát lövi agyon hogy egy rácz se maradjon a’ föld szinénValoban alig állott ekkor Magyar ország több mint 3-4 vármegyéből de az azon vidék vólt mely valahányszor Magyarország Szabadságáért kellett küzdeni, legkitűnőbb vólt a’ szabadság harczában, mely a’ Nagy Betlen Bocskay, Rakocziak idejében is soha sem tette le fegyverét mellyet a’ hon oltalmára emelt fel, míg annak győzelmével vagy becsülletes békével nem biztosította a’ hon szabadságát vagy elleneit le nem verte- e’ szellem lelkesité most is e’ tenger hullámok közzé ( 455 ) szorított kisded Magyar szigetnek minden lakóját mert érzé azon kötelességét, hogy a’ nemzet azon szabadságát mellyet ősei vérükkel szerzettek az ivadéknak feltartani egyedül ö van hivatva, s nem akará az utó kor átkát magára vonni azon szabadság gyáva oda engedése által mellyet ezred éven keresztül megtudott örzeni a’ Magyar, megtudott tartani e’ vidékHogy a’ hitvány hitüek s az említetten mérsékelt párt lohasztólag hatni igyekeztek annyi, igen, de a’ nép rögeszméjévé tevén a’ haza veszéllyét- a’ nép mely politicával nem bíbelődik- s csak azt hallá hogy erről a’ német arról a’ Oláh és amarról a’ Rácz jö kiirtására- ezerével tódult a’ Szabaditás zászlói alá, hogy mindezen dolgok lelke vezérlője ( 456 ) a’ népnek imádója, és imádottja K.L. vólt ismét nem szükség mondanom. O egy perczet sem hagyott tétlenül elrepülni- toborzott alakitá a’ Zászló allyakat, s küldözé a’ vezéreknek- semmiből pénzt teremtett, melynek hitele szerencséjével nőtt, lőport gyártott puskákat szállíttatott be- ágyukat öntetett, Ne bántsd a’ Magyart felirattal, táborból táborba járt a’ csüggedöket mindenütt biztatá- a’ versenygöket kiengesztelő, ma itt vólt holnap ott, de mindenütt ott hol baj vólt, s mindenütt mint olyan ki a’ bajokat enyhité- Csak egy kis diadalt irá egyszer Perczelnek, s e’ kis diadalt feltudá ösztönül használni egy nagyobbnak kivivására.- hogy mindezeknek minő befolyása vólt mind a’ népre mind különösen a’ hadsereg ( 457 ) szellemére azt kimondani nem csak érezni lehet, mint lehetett nekem ki annak nem egyszer szemtanúja valék.E körülmények az emberi erő feletti megfeszítések okozák azt hogy midőn a’ dolog a’ kétség- beesés tetőpontjára jutott, midőn minden s velle a’ haza elveszettnek látszék a’ Koczka hirtelen megfordult, s a’ győzőkből gyözöttek s a’ szaladikbül szalasztók levénekDe feltett czélomon talán már túl is mentem midőn majd egész füzetet irék körömhöz nem tartozó s a historia határába eső tárgyakról ugyan azért e’ Kormányzati tért ezúttal most elhagyvam de még reá alkalmilag vissza térve, de elhagyva a’ katonai hadmüködések terét is nehogy saját életrajzomat még
