Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
_____________________________________________________________________________ 303 túl parton álló ellenség észrevévén lassan húzódott vissza a’ Város oltalma alá, hol ellentállásra készült, de előcsapataink által a’ Városba szoríttatott, a’ midőn mi a’ Városba 3 oldalról nyomulva befele alig nehány lövések közt alig sikerűit nekiek a Várba vissza és bevonulni, sőt sokan elfogattak de ember veszteség egy oldalról sem történt igy reggeli 8 órára ismét el lön foglalva Uj Arad most már 32Í és utoljára A Piacz közepén lévő fogadóba kissé kipihenve magunkat - míg más része az elfoglalt Város szükséges pontjain őrségül s tartalékul felállittatott ( 411 ) elszállásoltatánk, én ugyanazon Uttczába valék - előbbi szállásommal szembe egy vén svábnál kiről az vala a’ közhiedelem hogy előbbi kiszorittatásunk alkalmával ott maradt több önkénteseket és honvédeket kiadott kik leölettek. - de a bosszuállás részünkről ezen nemtelen, csak állítólagos tettéért elmaradt - itt valánk mi hatan együtt Alibán kiss Imre satb. Ezekután ismét bekövetkezett a Várak zárlatánál annyira egyforma minden napiasság - mely abból állott hogy naponta ki ki rohantak a Várbeliek lovasságok és agyúik kíséretében, ezeket mindany- nyiszor hatalmasan vissza vertük,- újra helyre állitván, sőt többekkel szaporítván védhellyeinket, ágyutelepeinket, s redoutjainkat - a’ Várból az ágyúzás egyre folyt a szegény O Aradiakra, s védtelen falaikra kik ezen nemtelen bosszuállást már hozzászokott gúnyos felsem vevéssel fogadták, s a szokszoros ( 412 ) gojo általi gyujtásakat a’ kartácsak zápora között is, bámulatos ügyesség és egymásérti lelkesedéssel teljesiték, - UjArad nem szenvedett annyit a gojóktól mert távolabb vala, hanem annyival többet, Debreczeni és Békési önkényteseink mely utóbbiak kikötötték magoknak, hogy elő őrség alkalmával mindég ők rendeltessenek a’ Vár alá szemközt a kapuval, és valóban soha egész nap meg nem szűnt a fegyvertüz, ha csak egy lelket láttak is meg a’ Vár fokon megjelenni azonnal vetélkedve siettek elejtésére, s viszont a’ Várbeliek ha már egy Békési v / vagy / Veresspántilást pillantottak meg valahol képesek voltak ágyú és puska tűzzel törni elvesztésére sőt a Békésiek nappal szüntelen káromkodással párosult párbeszédet folytattak a belsőkkel, éjjel pedig a Vár falai alá vonulva a várfokon sétáló őrt nem egyszer ejtették le mi a’ Várba mindannyiszor ijjedelmet és ( 413 ) kirukkolást idézett elő s igy szüntelen rettegésbe tartotta őket, sőt vakmerőségök annyira ment hogy a’ Vár kapuiba lopodzva ottan világító lámpáikat orozák el majd a vizvezető csatornát keresék ki a föld alatt, s rombolák szét, mely alkalmak mindegyikénél jutalmakkal serkentettek ujjab merényletek kisértésébre mi a maga hatását mindég meg is tette. A mi magunkat általánosságban illet, minden 48 órába újra kerülő előőrsi szolgálat tételből állott egész katonai foglalkozásunk a szabad egy napot pedig mindég hadgyakorlatokba töltöttük, ezen előőr- ködés a’ legmulatságosabb része vala életünknek, miket többnyire a Vár SzMiklós és Angyalkut felölli oldalain őrködtünk, szakaszonként egy egy szűk viskóba beszorulva, az éjjet ébren töltve vig beszédek, s az ismerősebbek bőr között tölténk végig az éjjet kaczagva a kívül ( 414 ) rombolva üvöltő éjszaki hideg szelet párosulva gyakran egész éjjen át sűrűén hulló hózivatarral - egyszer egy ilyen időbe Aliban egyik örvezetőm az egy óra elteltével felváltandó őrők felváltásából térvén vissza nagy bajusszá és szakálla koromfekete színét egészen fehérrel váltotta fel, a’ sűrűén ráhulott hópelyhek a’ párától felovadva s rajta a’ felettei hidegség miatt jéggéfagyva. - elannyira hogy beléptével reá nem esmerénk, Ugyan ez éjjen mint szakaszparancsnok kiállított őreimet megvizsgálandó 4 legény kíséretébe elindultam körleni, a’ midőn a havazás megszűnvén hideg köd felhőkön keresztül a csillagok homályos gyenge fényje csillogott keresztül, de azért aluli folytó hideg köd lebegett mely a távollátást gátolá s midőn utolsó őrszemet elhagyva - hazafelé tarték, a’ nagy ködbe magamat tájékoz ( 415 ) ni nem bírván megfordult utam más irányban, s egyszer csak azon vevénk észre hogy a Vár túlsó oldalán fekvő Mikalak Ólait falu sötét tömegéből pislogó mécsesek világított házikóból e Mikalak nevezet hangzott ki az Oláh szájából, tehát hosszas s általunk valóba unt, s gyanított tévesztett utazás után a’ Várat megkerülve s a befagyott s vastag hóval borított Maros jegén keresztül jutottunk, a’ Vár ezen nem igen cernirozott oldalán e’ veszélyes helyre, miért és azonnal visszafele fordítva szekerünk rudját, a még mindég uralgó nagy ködbe csaknem reggel jutottunk vissza állomási helyünkre, el lévén az utón minden eshetőségre készülve, méltán tartva a’ cirkáló ellen lovassaitól, melynek ezen úgy nevezett Tömösvári kapun szabad kijárása volt,- mígnem a’ csapat nagy bámulatára visszatértünk állomásunkra ( 416 ) Éppen ujjabbi átmenetelünk után m’napra esvén István és János napja ezt nagyszerűen megün- neplendők, társaságba áltunk én Sáska János Havas István s többen, [ más íráskép ] a társasági egyesülésnek pedig czélja az vala, hogy a költségeket mellyek egyenként, a’ jóbarátok felel számához képest talán túlfeszítve vették volna igénybe egy egyszerű altisztnek külömben sem igen teli erszényét,- együttesen könnyebben megbirjuk,- igy compániaba egy cseber hordó bort vévén, mindjárt reggel megkezdődött
