Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
301 csak egyes futó menekvő honvédeket találtam, mert a főcsapat régen átvonult ( 397 ) ugyanazért magam is, nehogy ott lepettessem siettem volna a Városból kifelé, azomban podgyászom a szállásomon lévén s azt ott hagyni mint lippán is nem akarván, a kerteken keresztül sebes futással mentem quartélyomra űzetve mindenütt az ellenség puska gojoitól hazaérve hirtelen magamra kötöztem azt, s indultam ki a Városból Oarad felé a Márosnak, egyedül magam mert már egy lélek sem jött a Városból. A Városon kívül a kertek alatt, a lengyeleket találtam felállítva s ez némi biztonságot öntött belém, azomban én hozzájuk nem csatlakoztam hanem siettem a csapatot elérendő s azok is szép rendbe indultak, azomban a csapatot már sehol sem látván hanem egyenként elszéledett embereket sietni ( 398 ) az erdő alatti hidhoz megváltoztattam szándékomat mert én is a híd felé törekedtem, annyival is inkább mivel az ellenség már megtámadta az erdő felöli lovasságával az átjáró hidat is s azt csakugyan el is foglalja s ezáltal az átvonulást elvágja, midőn az egész innen levő temérdek emberek fogjaivá lőnek, - ha az aradi tüzérek különösen az öreg Kun aradi tüzér polgár - ágyúi hatalmas erejénél vissza nem rettenti az ellenséget s igy meg nem nyitja az átvonulást, a midőn az ellenség innen elüzetve az elszéledteket vévé űzőbe már elért bennünket a Maros partonni füzesbe az Ulanusság s erössen vagdalt hozzánk, a tüzelés daczára is, midőn a Maros partra érve annak medrébe, melly akkor száraz volt a parthoz közel ugráltunk le ( 399 ) s igy a part által hova a lovasság nem szállhatott, mentve valánk, az ellenség bán- talmaitól, azomba még hátra'volt a vizenni átmenekülhetés reménye, mert a szállitó komp a túlparton állott kikötve, a melynek áthajtásáért sokáig kelle átkiabálni, mignem saját embereinkre fegyvert emelve ijjesztéssel vívtunk töllük ki segittséget, a midőn két v / vagy / három molnár beleugordván a kompba kezdte áthajtani az innenső partra. Ezalatt embereink egyenként gyülekeztek e helyre, más út már el lévén vágva s ez is a legveszélyesebb vólt mert míg egy felöli a Városból s az Erdő felöli nyomuló ellenség szórta ránk ágyúiból gojoit addig a Várbeliek is kereszt tűzzel pusztítottak, úgy hogy míg az Uj Arad és Maros közötti téren, az Oaradi Nemzetőri Őrnagy és ( 400 ) Rikkl tonival sebessen mentünk keresztül csak úgy pattogott körüllöttünk a kartács s a gojok mindennemű sokasága mint terhes felhőből leomló jég eső. A Komp átérkezvén abba hanyatt holok rohant bele a legénység azt sem várva tökélletesen míg a parthoz ér, hanem derekig sőt nyakig erő vízbe gázolva mentek elibe, de úgyis kellett mindnyájuknak mert a parthoz közeli hely zátonyos lévén egész addig vele ki jönni nem lehetett volna, tehát a nagy vzbe elibe kellett bemenni, igy bele rakodván magunkat a kompba, sőt annyira megterheltetvén az egyenként oda érkezett s közel 500 ra menő egyének által azon kis terű tutaj hogy minden perczbe az elmerüléstöl lehetett tartani - minden ember a ki csak a vizen keresztül vert kifeszitett kötélhez hozzá férhetett beleragadt s nagy sebességgel hajtattuk át a túlpartra, a hulló gojó zápor között, mely tele csapdosá ( 401 ) a felhasitott vizhullámok által gyakran szemeinket, s egy gránát pedig oly hatalmas csapást adott, - a Vártól jőve - a hajó orrának hogy az azonnal félbalt csinált, s minden ivezetei recsegtek, s már közelgett elmerüléséhez - a szétszakadt gránát darabok pedig a hajóba nehány embert megöltek részint megsebesítettek, - a midőn még nagyobb erővel dolgoztak a hajó áthajtásán és a beletoluló víz kihányásán, s igy szerencsésen át értünk, - ezalatt azomba a túlpartra ismét gyülöngött egy csapat ember kik midőn csólnakokon át szállíttattak vólna s a túlpartra értek, már akkorára megjelent ott az ellenség gyalogsága, s magyar tulfelöll többé nem vala látható, s ekkor elkezdődött a kétpartról az egymásrai tüzeléss szakadatlanul folyt estve késő, minthogy már az idő ekkor is mintegy 2 orakor lehetett délután ( 402 ) ezáltal meggátoltatott az áttörni vágyó ellenség czeljába. Hasonlóan az alsó hídnál jól tinták az Aradi tüzérek magokat, s vissza üzék az ellenséget az áttöréstől a folytonos ágyúzás által igy tehát biztosítva valánk már bár a legnagyobb rendetlenség uralkodott, s össze volt zavarodva minden csapat, - parancsnok v / vagy / tiszt sehol nem vala látható hanem kénye kedve szerént tett mindenki, ha bátorsága s kitartása v / vagy / kedve vólt tüzelni tüzelt, hanem ment a hova akart, - s igy egyedül a legénység jó érzelmének, s kitartó nemes elszántságának eredménye vólt hogy az ellenség át nem törhetett. - nem engedtetett. En magam is szinte estéig a már innenső parton álló füzes fainak védelme alatt tüzeltem a túlparton hol megszaporodó hol elfogyó sárga nyakú ellenségre a midőn már az éhség fáradság, s különösen a Maros vizében félig megfördés, s az ennek ( 403 ) nagy ellenségéül szolgáló hideg északi szél által átverve, s ellankadva, a Városba befele indultam régi szállásomat felkeresendő, - annyival is inkább, mivel végig a Maros partra, kezdtek már rendbe szedett pihentebb csapatokat kirendelni s elhelyezni, de a Városba vezető uttcza északnak, a Várfelé nyúlván oly sűrűén hullottak a leestökbe elpattanó gránátok hogy alig lehetett egyik kaputol a másik kapualjaig érni, magát védendő az ember, midőn nagy nehezen igy felérvén a piaczra, szállásomra mentem s midőn beléptem a külömben is nyitva levő kapun
