Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
____________________________________________________________________291_ készültein csapatomhoz bár ő marasztott enni is. Ami bármely jól esett volna is nem tehetem az ellenség előtt maradni nem lehetvén. Midőn én a piaczra kimenék már akkor minden sietségem mellett is a csapatot eltávozva találám - csak az ellenség vad zajgása zúgott a túlpartról, s nehány agyuk roppanása mellyeknek gojója olykor olykor még a Radnai falakról pattogtak vissza, én sietve menék csapatom után nyom ( 327 ) ba követendő, s felmásztam a meredek hegyen fekvő Klastrom udvarára onnan belátni gondolván a csapatot de a meddig szemeim látási hatottak bár nyílt kilátás vólt egész Paulisig sehol sem láttam a vonuló csapatot megkérdezek annak okáért egy ottani barátot, ha nem látta e mellyik utón vonult el a veress pántlikás csapat, a ki hegyek felé vezető utat mutatá, de a mellyen én a menetelt már magamra maradva az oláhoktól bátorságosnak nem tartva, de nem is tudva. - leszállók a meredek hegyről útnak indulandó az egyenes, bár veszélyes Paulisi utón, szerencse vagy vész találjon, midőn a hegy aljába ( 328 ) magyar szavakat hallék hangzani, s kis kanyarodással nehány veress pántlikásakat láték magam előtt ballagni, majd elérve őket éppen szakaszombelieknek lenni ismerém köztük egy nehezen haladó sebesült - kikkel egy elibünk tűnt hegyoldalba vágott csárdába egy egy kis pálinkát ittunk s egyiköjüktöl egy darab profontot s szalonnát kapva a legedesebb s izletesebb ételnél is jobban eső eledellel étkezék. Ezeknek társaságába vígan bár fáradtan utazgatánk mi Lippának fen lobogó lánginál a külömben setét éjben. - midőn késő éjjel - még eddig utánunk jövő hadfiakat nem ( 329 ) találva a veszélyes paulison keresztül értünk Szabadhelyre, hol a Jegyzői szobába menve megkisérlénk előfogatot rendelni - hol az asztalon kenyér darabok és bor lévén, falatozánk s azután előfogat szabad keresésére utasittatván a templom mellet felfogtunk egy 2 ökrös oláhot, kinek szekerére mintegy 6n felpakolva lassú lépéssel utaztunk Ó Arad felé midőn nem sokára a hegyek közzül kivezető ezen vonalba bele szakadó utón a hegyek közzül ki ért Nemzetőr és Önkéntes apró csapatokkal találkozánk, majd az ut felén két felöl el nyúlt ki fáradt hadfiakat látánk, majd a nehezen vánszorgók ( 330 ) tömege rohanta meg felülés végett szekerünket, mellyen maga az oláh se fért hanem egész Aradig gyalog jött. de mind mindnyájan sebesülteknek tettetve magunkat eltávolítónk a felülni akarókat s igy éjfel után mintegy egy órakor beérve Aradra. s beutazva a 4 mértföldnyi utat elébbi szállásomra sieték, azon gondolattal hogy akár vesznek szívesen akár nem mindenesetre ott hálék, bezörgeték s az öreg mámi nevemet kikérve, kinyittató az ajtót s szívesen fogadott. - itt vólt már akkor quartélyos társam Tóth Sándor is - ki már akkor feküdt azért is én hozzá lefeküdvén a fáradalom után édesen elaludtam. ( 331) E csata sok veszteségembe került, mert a szeredásom, - mellyet hogy a csatába ne gátoljon quartélyomon hagytam -. minden benne levőkkel együtt ott maradt, s ezenkívül 6 pftom mellyeket a gazdasszonyomnak adtam oda hogy majd a csatából visszatérve át veszem, ha pedig elesem legalább ne kerüljön e csekélység sem a gaz ellen körmébe, hanem vagy küldje haza Debreczenbe Szüléimhez v / vagy / tegye le a Haza óltárára áldozatul egy áldozatért esett hazafiért. Másnap nagy nehezen öszvevergödött a csapat a már előbbi itt létünkkor megszokott hellyen. ( 332 ) A kiállítás után megjelentek a tisztek, s ujjabban elszállásoltatánk. én a Főpiaczon Tedeschi Zukovics kereskedőnél és házához egész szakaszommal kik bár az épületnek hatulsó ujjonnan épült, de a vár gojói által igen látogatott részébe helyeztetenek le, bár az én szobám is melybe Miskolczi, s Kis Imrével valék sem vala bátorságosabb mert a Városháztól, mely a Várbelieknek lőtárgya vala csak 3k lévén sokat szenvedett a gojóktól elannyira hogy szobám melletti két nagy szoba ablakai s közfalai a golyóktól öszveromboltatván egészen lakatlan volt, csak ezen kis szobát kímélte még meg akkoráig romboló fogaitól ( 333 ) Azomban itteni tartózkodásunk igen rövid időre terjedt - mi nem kis bosszúságomra vólt mert még az elsőnél is jobb quartélyom s ellátásom volt,- Szóval minden szükségem a mit csak kívántam tüstént pótoltatott. Lippáról kiszorittátásunk fontos körülményekkel vólt egybeköttetve s felette nagy jelentőséggel vólt eredményeiben, mert az Ujj Aradon állómásozó s várt cernirozó hadsereg balszárnyát ez által egészen elveszítvén, s a Lippa alóli a Vár felmentésére törekvő ellenségnek fedezetlenül torkába maradván kénytelen vólt állomásáról visszavonulni, Ó Aradra, igy ujj mád katona ( 334 ) ság nélkül maradván, s az ellenség is ennek hírére bátrabban lépvén a vár falai alá, az érintett Vár - mely az élelmi szereknek nem igen vala bőségébe, az ostromzár alól elösször felszabadult s támaszkodva az oda érkezett segittségre elég időt és alkalmat nyert a vidék terményeiből fedezni szükségletét, s későbbi több időre ellátni élelmi szerekkel, mellyeket a Maros túlpartján, mi innen őrködvén, - a közel falukból végeden hosszúságban nyúló szekereken szemünk láttára szállítottak befele a Várba Uhlanusoktól kisértetve, s
