Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
____________________________________________________________________283 October 15n a csapat első százada a Városerdő felöli eső Mariassy szállása elébe kirendeltetvén azon éjjel szekereken elutazott, általunk kik a 2^ századba valánk nem tudatva hova,- 16n d.u. 2 órakor ugyan azon helyre állittatánk fel mi is s az egész délutánt ácsorgásba, majd rendbe töltvén el. eljött az est, s vélle az álom is,- minthogy az előbbi éjjen őrségen lévén ébren kellett lennünk ( 275 ) de a közel korcsmába vacsoráról gondoskodva mielőtt elindulásunk megtörtént vólna azt elvégeztük, s szokott Magyarátival - mely itt az időben felette olcsón 8 írért méretvén, rendes italom vala,- jól lakomázván, körülbelüli 9 óra lehetett midőn sorakozás vezényeltetvén a csapat talpon állott s a közel kaszárnya udvarán lévő számos előfogatokra kiki szomszédjaival felülni rendeltetett, s a Csapat elkezdett haladni kifelé a Városról az éj sötétében, néma csendességben általunk nem ismert utón, biztos kalauzoktól vezetve, midőn nem sokára a közel Vár barna falai s világitő tornya sőt a Vár falán kukorikoló őr járása is kivehetők valának azért is halk csendes léptekkel észrevétlenül vonulánk el a Vár alatt, a golyóktól könnyen bejárható országúton,- katonai fogásul s kiszámításul használván külömben is az éj sötétét,- a csendesen haladó s mintegy ringató szekeren az álom lágy szárnyai betakarák szemeimet, s édesen talán legédesebb álmomat szendergém, meg meghalasztva.- miután a Vár alatt ( 276 ) észrevétlenül, s bántat- lanul elhaladánk a hangosabban emelkedő egyes kiáltások szekér öszveütközések vagy az utféli csárdákban már jól ivott önkéntesek zajától, midőn a pirosló hajnal fényében - a Vártorony formára épített kettős tornyu Radnai / Máriaradna / Egyházon állattak meg pillantásaim az álomból felüdülve,- Gyönyörű tiszta őszi bár kissé hideg reggel leve midőn a Hegyoldalba csinosan épült Radnára tökélletesen beérkezénk, itt szekerimről leszálva, rendbe állittatánk s a Maros partra vezetteténk, hol hidason csak hamar a túlsó parton fekvő s mint minden nagyobb helységek a Bánátba - hol szorgalom után jóllét s csin uralkodik - kedves kinézésű s hajdan erős várral dicsekvő Lippára szállittatánk át hol a túlparton - általink nem tudni hova - eltávozott s ide már előbbi napon megérkezett első Századunk által fogadtatánk,- a kiszállás után ismét rendbe állva, a piaczra vezettetenk. hamar elszállásoltatánk én egy Weis Henrik nevű helybeli Németh ajkú ( 277 ) vaskereskedőhöz egy legényemmel, kiktől szívesen fogadtatva ellátásunkról gondoskodtak reggelivel elláttak, vólt a Házi urnák egy derék leánya de ki csak Németül tudván a mindkét részröli társalgási vágyat a kölcsönös beszéd hiánya felette csonkitá mit némileg tolmácsként a magyarul tudó anya pótolt helyre,- mert megjegyzendő hogy Lippa mezővárosának lakossága egy része Németh, másik Magyar,- 3^ Rácz s végre oláh alykuakból áll, kik közzül ez időben a Német és Magyar ajkúak tiszta hazafiui érzetü s a magyar kormányhoz ragaszkodó, tisztes s józan életű mesteremberek voltak, mig ellenben a ráczok és oláhok lázongó vérük pártjához szítottak, s a Temesvári kormánynál vóltak hívei.- Ugyanazért amazoknak felette nagy örömére szolgált a Városnak Magyar katonákkali ellátása, mig emezek titkon bosszút forraltak sőt némely oláh és rácz háztulajdonos parasztok bezárták ajtaikat a beszállásolandó katonáktól, s bújva kerestek ( 278 ) menedéket a barátságosan meglátogató s őket oltalmába vett magyartól,- miért is némely ily megtalált parasztokat a legénység előkapván magyarosan rendre utasiták. En délig a város fekvését uttczáit s nevezetességeit nézegetem meg.- hol a piaczon csinos álépületek léteznek az uttczák ki vágynak kövezve, piacza bár nem térés de tiszta és rakott,- ezeknek s házigazdám piaczon lévő boltjának megszemlélése után hazamenénk, s veiül együtt igen jól ebédelénk, s ebéd után az itteni, s a házi ur pinczejébe rakott Magyarátiakból jól borozánk,- délután parancsolatra kelletvén kiállani, a mint szakaszom mely másik uttczába vólt elszállásolva,- felállatt én sieték hozzájuk őket a századhoz vezetendő,- utam a piacz azon szegletén vezetett keresztül hol a lakosok nem mint nálunk Mészárszékbe hanem sátrak alatt szokták mindennemű húsokat árulni, midőn a kövezeten hihetőleg hol a mai nap reggelén sátor ál ( 279 ) lőtt öt darab 6 kros ezüst pénzeket találék mintegy mesterségesen ilyen alakba lerakva, miket felszedvén folytatám utamat a talán éltemben első találmánnyal s ingyen nyert pénzzel,- a szakaszhoz mellyet a századba beállítván a parancs meghalgatása s kiosztása után szétoszlattunk ismét szakaszonként kiki állomása hellyére hol a parancs a Tizedesek által megegyszer ismételve megmagyaráztatván, egyénenként is szétoszlánk, s e napot itt vígan együvégyülve tölténk el jókorát hasintva ahoz az éjszakából is,Ezen és érkezésünk napjain is temérdek felkelő nép Békés Csanád megyéből, tulajdon szekerén s élelmén, szállíttatott egész éjjen át a Maroson, egész meglepetésünkre,- de kik el nem szállásoltatok hanem a Maros partjain végig táborba szállottak. A következett nap Octóber 19- délelőtt csapatunk az elutazásra készen málhástul kiállíttatott, a Maros partján álló ( 280 ) zajos tábor Zurics Ferenc Kapitányunk által rendeltetett, sorba állitatott,- miért ezen csapatnak mely különben is az Aradi Hadparancsnokságnak vala alatta, s a vezénylete alatti hadtestnek jobb szárnyát táborai képezte - ő vólt a Szárnyparancsoka. a szekerek hátramaradni rendeltettek,- midőn igy az egész tábor fel vala állítva, indulásra jel adatván az egész tábor mozogni kezde a
