Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
265 SZÉLL JÁNOS VOLT HONVÉDFŐHADNAGY EMLÉKIRATAI A SZABADSÁGHARCBÓL Történeti naptár Korompai Balázs Előszó Széli János naplójának részleteihez. Déri Múzeum Gyűjteményébe 1914. június 17-én kerültek be dr. Széli Kálmán tiszti orvos ajándékaként az értékes visszaemlékezéseket tartalmazó füzetek. A három füzetke közül minket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szempontjából az I. 1914.483. és a 1.1914.484. leltári szám alatti naplók érdekelnek. Az egyik hártyába kötött, 16° alakú, viseltes jegyzetfüzet számozatlan lapokkal. A címe: Történeti naptár 1848, benne 27, sűrűn teleírt oldallal. Az oldalakat utólag a sarkain ceruzával beszámozták. Az első 21 oldal naplófeljegyzés folyamatos, míg a maradék 6 oldal a könyvecske végén, külön cím alatt szerepel: Toldalékul érdekességek. Ez a tizedik laphoz kapcsolódik T betűvel. Széli János ezt a kis, gondosan bekötött könyvecskét vitte magával a harctérre. Ebben követhetjük végig szabadságharcos élményeit. Sőt, még az 1850-es év eseményeiből is ad egy rövid ízelítőt és a hivatalkeresés gondolatával zárja le a naplót. A harctéri izgalom, a felfokozott lelkiállapot rányomta bélyegét Széli írásképére is. Vannak a kis könyvecskében gondosan, jó tollal megírt, olvasható, viszonylag kevés rövidítést tartalmazó oldalak. De sajnos nem lehetett mindig ilyen állapotban Széli, ezért sokszor szinte olvashatatlanná válik az írása, sok rövidítést, összevonást használ. A másik napló sokkal bőségesebb információkkal lát el bennünket. Ez már nagyobb, 8° alakú, nincs bekötve, hanem 16 füzetből áll. A lapok utólag, ceruzával számozottak, így 499 oldalt tesz ki Széli János visszaemlékezése, melynek címe ismét Történeti Naptár. Ebből már megismerhetjük az 1828-ban született fiatalembert. Kitűnő leírásokat, pontos és szakszerű adatokat, nagyszerű természeti képeket varázsol elénk Széli. Fontosságát és nagy értékét az adja, hogy nem csak az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról ír, hanem 1845-töl követhetjük a fiatal szellem szárnyalását. Bepillantást ad a korabeli diákélet mindennapjaiba, hiszen 1837-ben lett a főtanoda elemi iskolájának tanulója. 1845 novemberében iratkozott be a felsőbb tanulmányokra. Tanulása a szokott mederben folyt, mert hol a társaságra hallgatva mulatott, hol elszégyellve magát a vizsgáira készült. 1846 tavaszán már házitanítói állást vállal és sikeresen készíti fel tanulótársát a vizsgákra. Karácsonykor már legátus Éradonyban és megtartja ekkor első prédikációját. Hazatérése után szomorú családi esemény zavarja meg életét, édesanyja 1847 februárjában meghal. Az édesanya halála az egész családi gazdálkodásban éreztette hatását. Anyagi helyzetük igen szerény. Húsvétkor újból legátus, de most Tótiban. Itt megismerkedik a helyi neves családokkal, akikkel igen jó kapcsolatot ápol a későbbiekben is. Természetesen a mulatságokról is igen érzékletes képet fest, melyekből nem maradhatott ki sosem a helyi borok és pálinkát néha mértéktelen kóstolgatása. Csodás erejű természeti képeinek jó példája a Berettyó árvizének 1847-es, szentlázári pusztítása, melyből maga is nehezen menekült meg. De ipartörténeti érdekességet is találunk leírásai közt, mikor az almaszegi üveghutát és a tőle nem messze lévő hamuzsírgyárat mutatja be. Természetesen néprajzi elemek is bőven vannak a naplóban, elég csak a betyárok táncára gondolni.
