Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés
216 Másnap pénteken (3-án) reggel az arkhivumot, a kollégiumét, feltörve találtam, s másként meg nem óvhatván, a körülötte levő két szoba ajtaját részint bezártam, részint beszegeztem. Ezen nap estéjén a város közepéről s igy a kollégium elől is a katonák szélylyel szállásoltattak. A kollégium udvarán azonban valami hat szekér maradt, vele muszkák, meglehetős számban, mintegy 20-an. Szombaton (aug. 4-én) délelőtt 9 óra után, a mint szobámból kiléptem, zajt hallék a bibliothekában, holott azt bezártam s kulcsa nálam volt. Tüstént bementem hát s alig léptem be, midőn két muszka a túlsó feltört ajtón nagy sebességgel kiszökött. Én kiálték Szekeres Palinak, ki a szobám felőli ajtón állott, hogy azt zárja be, hogy én a túlsó ajtót bezárva vagy oda állva beszoríthassam a bent lévőket. Azonban alig értem a pénzgyüjtemény szekrénye felé, midőn a muszkák, kik ott vagy öten négy fiókot kihúzva, azokat nagy csudálkozással vizsgálgatták s belőlök zsebökre rakosgattak, kiáltásomra iszonyúan elfutottak, s egy XIV. Kelemen-féle aranyozott pápa-pénzt valamelyik el is hajított, sőt az ajtófeszitő szereket, egy iszonyú kútfúró vasat, s egy vasrudat bent is hagytak. Lefelé szaladtokban a kollégium udvarán is szórtak szélylyel pénzeket, mik közül két czin emlékpénzt Kerekes ur fel is hozott, későbben kerestettem többet is, de nem találtam. Ugyanezen muszkák a vegytani s mineralogiai termet s laboratóriumot is feltörték, ott iszonyúan rombolták s végeden sok kárt tettek a gyönyörű s igen nagy áru instrumentumokban. A többek közt egy nagyszerű mikroskopiumot egész tokostól együtt elvittek, s tokjának romjait későbben lelte meg s vitte haza Kerekes ur; egy nagyáru polariskopot használhatatlanná tettek stb. stb. A pénzgyüjteményben hogy mi kárt tettek, meg nem határozhatom, hanem a mint vettem észre, nem igen sokat, mindössze is nehány Apafi-féle ezüstöt s Rákóczi polturákat (Pro libertate) s még némelyeket (aug. 7. délután már csak a balfiókokban is mintegy ötven darab hiányt találtam; de legnagyobb részébe a fiókoknak bele se tekintettek, mert jókor vettem észre őket. A könyvtárban egyebekbeni kárt nem tapasztaltam. Mindezen gaztetteket tüstént három tisztnek is feljelentettem, de nem ért semmit, mindegyik névszerinti kimutatást kívánt, a mi lehetetlenség: s igy az egész gaztett büntetés vagy nyomozás nélkül maradt. Ugyanezen napon jött fel dr. K. egy francziául beszélő muszka tiszttel a kollégiumot minden kivétel nélkül ispotálynak elfoglalni. A könyvtárba 30 beteg volt szánva, magyar; ügyünk iránti kíméletből, mint a tiszt mondá. Ezen dolgon boszankodásom és elkeseredésem igen nagy volt, s készültem jelentést, sőt végképeni lemondást adni be az elöljárósághoz, s búcsút venni az iskolától, melyben nyolcz év alatt sok borús és derűs napjaim valának s melyeknek ez utóbbijai nagyon kisértetbe hozták állhatatosságomat és türelmemet. E szándékomat előre emlitém Kerekes urnák, min ő felette megbosz- szankodott s elkeseredett. E nap délutánján szállíttatott fel a könyvtárba a főiskolai arkhivum is. Vasárnap aug. 5-én reggel jött fel nagy dühösséggel a francziául beszélő tiszt, s kihúzva a könyvtár ajtajából, valamint a rostélyos ajtóból is a kulcsot, átadta azokat egy muszka katonának, ki csupán csak anyanyelvét értvén, iszonyú kínban voltunk vele. Az első és második teremből a székeket felhasogatva az ablakokon hányatták le, valamint a szeniori és szessionális ház bútorait is. Későbben jött egy főtiszttel P. nevű magyar ur, osztrák főtiszt. Ezek igen humanus módra bántak mindennel, s megígérték, hogy biblioüieka, múzeumok s hozzátartozók, sőt ha lehet, a kollégium temploma is mentve leend az ispotályozástól. Majd végre jött azon ránk nézve fölötte örvendetes hir, hogy az egész ispotály a külső vásári sátrakban leend. De mindez egészen megváltozott este felé, midőn ama főtiszt, ki P.-vel volt fent, ismét eljött két doktorral, kimondá, hogy csakugyan az iskola foglaltatik el egészen ispotálynak. S im már ma, hétfőn (6-án) reggel a szessionális és szeniorális szobába rakatja is már egy doktor a nyoszolyákat. Várom, mi történik. Ugyancsak hétfőn nagyszerű isteni tisztelet volt először a muszka katonáknak a piaczon, majd a pápista templomban, végre 11 óra után a nagytemplomban. Ezen isteni tisztelet, mint haliám, tárgyának és czéljának kimutatásával együtt parancsolva volt az illetőknek, cs. kir. orsz. főbiztos Zichy F. úrtól. Augusztus 2-kától, csütörtök délelőttől fogva csak most lévén először istentisztelet a mi templomainkban: a nép meglehetős, de mégis nem valami nagy számban gyűlt fel. Kardcsörgetések között bejöttek végre a katonai díszruhába öltözött nagyobb részben muszka tisztek; közöttök Konstantin császári főherczeg, Paskevics fővezér, Zichy orsz. biztos és többek. Beérkeztükkor egy kemény hang »éljent«-t kiáltott, mit a néptől gyenge viszhang követett.
