Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
Majd az 1867. évben az ország alkotmánya vissza állíttatván, vágyam ismét szülővárosomba vonzott, amikor is július havában megejtett városi tisztújítás alkalmával alszámvevői állásra meg is választattam, és azóta ez állásomban folytonosan foglalkozom. Midőn valahára sorsomat megállapodva, sőt biztosítva éreztem, ha bár az évek kissé elhaladtak felettem, magamat nősülésre határozván 1871. év június 18-án margittai lakos és birtokos Kecskés Sándor úr leányával Ágnessel, azon nemes család tagjával, mely reám nézve Margittán tartózkodásom alatt mondhatom megnyugvás és üdülés tűzhelye volt, egybekeltem, kivel is mai napig a lehető legboldogabb házaséletet élem, szegényül, de becsülettel és tisztességesen éldegélünk, hálát adva Istennek, hogy oly sok viszontagság és a kétségbeeséssel fenyegető hányattatás után, ha nem valami fényes, de mégis boldog és nyugalmas helyzetbe jutnom megsegített. Debrecenben, 1892. év november 10. Tüdős József mk. 194____________________________________________________________________ Tóth Márton: 1848/49-iki szabadságharcztéri emlékeim ...Debreceni biennis diák voltam.332 A diákság az áldozatkész hazafiság áramfejlesztő telepét képezte. A két Révész: Bálint a főiskolai tanár, majd ev. ref. püspök és Imre, akkoron contrascriba ( később hírneves theol. író és jeles predicator) lelkesítő szónoklataira mi: csupán biennis diákok (kollégiumi műkifejezéssel: vércsék) egy csütörtök napon, egyszerre 17-en jelentkeztünk a 10. zászlóaljbeli, sorozóbizottság előtt. De jó Berecky Pista tanulótársam és én, sértett önérzettel, elkeseredve tértünk vissza a 14-dik coetusba, azért, mivel mi ketten nem ütöttük meg a katona-magassági mértéket. Az osztrák felfogású sorozóbizottság t.i. a köbtartalom alapján ítélte meg a harczképességet. Bereckynek azonban az a mentő gondolata támadt, hogy panaszunkkal forduljunk nagytiszteletű Tóth Mihály Uramhoz. Úgy tevénk. Tótit Mihály nagytiszteletű úr velünk jött a sorozóbizottsághoz. Ott aztán a szögletbe állított nagy kovás puskákat, a ravaszánál fogva, fél kézzel, vízirányosan tartva, egyenesen kinyújtott karral, fölemeltük. Ezt látva, honvédekké dicsőített mindkettőnket s ráadásul azt a szóbeli elégtételt szolgáltatta, hogy "örülhetne a sorozó-bizottság, ha ezeket az apró embereket százezer példányban többszörösíttethetné." A tanuló ifjúság lelkesedésétől először is a hölgyek szivében gyúlt ki a lelkesedés és áldozatkészség égi lángja. Debrecen lelkes hölgyei részéről az volt a legkisebb áldozat, ha ékszereiket a haza oltárára ajándékozták. Debrecen városháza tanácstermének zöld posztóval bevont hosszú asztalán gúlákként tornyosultak, a hölgyek által a haza oltárára tett ékszerek, melyek között, menyasszonyok jegygyűrűi is díszelegtek... Debreczenből fegyver nélkül indultunk a csatatérre. Nagyváradon igen erőteljes kovás puskákat kaptunk, de azok nagyon békés hajlamú fegyverek voltak, nem igen sültek el. Emiatt, meghát azért is, mivel nagyon takarékosan lettünk ellátva töltényekkel, ahelyett, hogy távolról feleselgettünk volna a ráczokkal, néhány sikertelen lövés után már elhangzott a "szuronyt szegezve rohanj!" De, mert puskánkon szurony se volt: vízszintes fekvésben feldobtuk a szerszámot s lefelé estében mindkét kézzel a csövét kaptuk meg s agyát hátrafelé, haránt, ütésre emelve rohantunk a ráczokra. Az ilyen szuronytalan "szurony"-roham be is vált, mert a ráczok - sokan fegyvereiket is eldobálva - megszaladtak a puskaagy elől. Első ilyen találkozásunk Eiskánál esett meg a határőrvidéki és a felkelő ráczokkal. Ez utóbbiak közül el is fogtunk vagy hatvanak Mikor csatárlánczba vezényeltek bennünket, Dienes Károly bajtársam, egy berettyóujfalusi szegény özvegyasszony fia igy szólt hozzám: "Édes Marczi barátom! én ebben a csatában most elesem. írd meg ezt az édesanyámnak. Azt is írd meg, hogy az ellenséggel szemben bátran estem el." Szegény fiút - ki egyébiránt igen jó lövő volt - közelemben csakugyan leterítette egy, talán nekem szánt bolond golyó. Azt 332 A közlemény csupán a debreceni vonatkozású részleteket tartalmazza a szerző emlékiratából, amely teljes terjedelmében megjelent. (TódiMártomSzabadság-harcaériranúékeim;^jaCTbán^aU905;)_^_^^^^^____^^^_^^__^___^^__^^_^^__i____
