Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
174 felvirágzadandását hiszik, óhajtják, hatásuknak egész erejét fordítsák arra: hogy az idők intését annyira megértett nép, ne csüggedjen, ne lankadjon mind addig, mig egy jogbitorló zsoldos tapossa e’ szép haza téréit! Nektek jutott e' részben a' legszebb hivatás lelkészek! kik Isten mellett munkálódó szolgák lévén, azzal foglalkoztok, hogy boldog legyen az öntudatra ébresztett nép, “legeltessétek gyönyörűséges és füves helyeken, és kies vizek mellé vigyétek azokat és viseljétek őket az igazságnak ösvényén”. Mint erre a' sz. irás is tanít titeket, vezessétek őket, hiszen ti vagytok a' földnek világossági, ha a’ só megizetlenedik mivel sózatik az meg!? e' szép hivatást teljesítő lelkészeink keblökben hordozzák a' végzett kötelességből fakadó örömöt, de e' benső öröm mellett szükség lévén a1 hazának ismerni munkás fiait, édes kötelességnek tartom fölmutatni a' hazának egy szerény polgárát, a' bihari reformált egyházvidék esperestjét Nagy István urat, ki az erdélyi táborból - hol mint zászlótartó szolgált - haza jővén, a' keze alatti egyházakat nemcsak meglátogatta, hanem minden gyülekezetben egy egy napot töltvén, hazánk jelen körülményeiről felvilágosító beszédet tartott, lelkesítvén s áldozat tételre szólítván a' hallgatókat. Hallottátok volna csak őt, midőn mondá, hogy az Izraelt sanyargató hajdani Fáraóknak csak nevök változott a' mai uralkodókban? 's midőn átkozott emlékű Machiavel népnyúzó tanát, mint az uralkodók vezértörvényét megemlítve, kimondá: hogy ha az önvédelemre készen álló népet, az őt üldöző Fáraóktól meg nem menti is a' vöröstenger elborító árja, mint erejét érző hatalmas oroszlány, búsult gerjedezéssel támad fel e' nemzet minden hű fia, 's a' Tisza és Duna hullámaiba fojtja azokat, kik békés hazánkba nem győzelmet nyerni, de temetőt keresni tolulnak. Ha láttátok volna milly büszkén emelé fejét a' szegény polgár, 's miilyen láng ragyogott tiszta fényű szemében? meggyőződheték vala arról: mennyire igaz, a' bibliai bölcsnek eme mondása: “mint az aranyalma az ezüst rostélyokon, ollyan az alkalmatoson mondott ige”. így szeretném én látni egyházi főnökeinket, igy óhajtanám, ha kötelességök szerint érintkezésbe tennék magokat a néppel, mert ennek kiszámithatlan szellemi haszna, 's a' hazára tetemes anyagi következése van? mi a' szellemi? azt a’ nép lelkesedése tanúsítja. Az anyagiakról rövid időn értesülend a' közönség, mert nincs gyülekezet vidékünkön, hol a' lelkesítő szóra szent edények, harangok és kórházi ruha darabok nem ajánltattak volna az annyi felől megtámadott hon oltárára! és lássátok pályatársak ez annak a' következése, ha főnökeinket, nem az eddigi szűk korlátú presbiterialis rendszer, hanem az összes nép fejenkénti befolyásával választjuk, nem a' nepotísmus ültet tunya főnököket a' szép hivatásé helyekre, hanem a' nép Isten szavakint liivja azokra az érdemeseket. Az összes nép szava emelé Nagy Istvánt esperessé, az összes haza és nép érdekében fáradozik hivatalában 's mi tisztelettel 's áldással kisérjük lelkesedéssel megkezdett pályáján. Tudnék ez önhivatásának olly szépen megfelelő ifjú esperest mellé, a' hajdani rendszer utján esperessé lett n. t. urak közzül, ollyat mutatni fel, ki a' néppeli érintkezésbe jöni parancsoló egyházi felsőbb rendeletet annyiban teljesítette, mennyiben az illető esperesi tisztelet díj beszedésére, az iskolák és nép teljes elmellőzése mellett ingyen előfogatokon amúgy more patrio300 egy körútat tett, pedig annyira ismeri az esperesi hivatal fontosságát: hogy saját, tiszteletes vejével is nagytiszteletű uram atyámnak hivatja magát, imé a' titulust, 's czimeket nyugalmazó korszakban is, egész a' nevetségig megkívánja, de feledi azt: hogy “a' ki első akar ti közzületek lenni a' legyen a' ti szolgátok!” Halljátok e' ezt szolgatársak? kik a' hazának egyszer mondott szavát, mint az istenét kétszer hallani vagytok hivatva? Ha igen! kezdjétek újra a’ rosszul befutott körútat, lelkesítsétek a' nélkületek is lelkesült népet, mert jól esnék a' gyülekezetek papjainak, ha nem csak ők, de ti is szólnátok a' haza érdekében. Előttetek a' bihari esperest példája, kövessétek azt, ne szégyeneljetek ősz fővel e' fiataltól tanulni, ha pedig ezt tenni nem akarjátok, hagyjátok el azon szép helyet, mit az újabb kor kivánata 's a’ haza jelen igényei szerint a' nép felvilágosítására használni nem akartok! de a’ magasról, a’ magasban vezér sugárt keres a’ szem, ti pedig azt nem lövelltek alá, sőt kétségesititek a’ biblia ama szavait: “nem rejtethetik el a’ hegyen épült város!” mert ime titeket a1 nepotismus polyp karjai esperesség halmára emelt még is elrejtitek magatokat, 's azt hinne az ember: hogy e' bűn termő korszak még református jesuitákat is szül átkára a' szenvedő hazának. Notabene én illyesmit, e' fontos kötelesség olly könnyelmű kezeléséből nem következtetek, de annyit mindenesetre mondok zárszavúl a' szentkönyvböl: “nem jól van ez igy, nem igy kell ennek lenni atyámfiái!” G. J.301 Nagyvárad, febr. 21. 300 Honi szokás szerint.
