Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
169 a vérszomj még ezzel sincs megelégedve; a kinzás terve mind e mai napig tovább szövetik; a rablás, gyilkolás naponként nagyobb terjedelemben folytattatik; a minden oldalról megtámadott hazában nőttön- nő az ínség, mellynek - elleneink számítása szerint nemzetiségünk megsemmisülésénél kell iszonyú véget érnie. És mi, k. t. hazánk illy örömtelen állapotában szenteljük jelen karácson ünnepünket! Szomorú karácson, mellynél az egyébként sok hazai szerencsétlenségeken átment Debreczen soha sem ült még szomorúbbat. Gázolt ugyan ellenség máskor és többször is Debreczennek Istentől megáldott határain, pusztított városunk falai között: de ezen ellenség - pogány bár - betölt végre véres zsákmányaival; nem kívánta a pogány ellenség megszüntetni a magyar nevet és nemzetiséget: de most a keresztyén - de mit mondok? e névvel bűn együtt nem gondolható - nem keresztyén, hanem kér. nevet hazudó ellenség egész hazánkat fenyegeti vég megsemmisítéssel! Jő ellenünk az ellenség, hogy bennünket, mint az éh oroszlán prédáját, benyelhessen. 4. De vájjon elérte-e Heródes óhajtott czélját gyilkos intézkedéseiben? Az isteni csecsemő aláesett-e a Heródes hóhérjai vérengező bárójának? Nem! az isteni gondviselés nem engedte azt, hogy az igazság, a szabadság, mellyet az elnyomott emberiség üdvezitésére az égből alá küldött, a föld bűnös incselkedései által elnyomattassék. A csecsemő Jézusnak szülei - isteni sugallatra - elrejtik a keresett áldozatot a zsarnok király dühössége elől: s a megváltó - mert isteni erő oltalma fedezte azt - sértetlenül maradott. Az üldözőbe vett idvezitő elvonulva él darab ideig láttatlan rejtekében, de majd férfiuságának teljes erejében felkél a mennyei bajnok; küzdtérre kél a népnyomorgató zsarnoksággal; megismerteti a népet Istentől nyert eredeti jogaival; a megvakitott népnek szemei előtt félrehajtja a papi fejedelmek bűneit takaró valláspalástokat, hogy láthassák a csalást, az ámítást, mellyel a vallás színe alatt kizsákmányol- tattak. - Igaz, hogy ekkor a megfélemlett zsarnokságnak sikerült egy keresztet készíttetni, mellyre felfeszittetett, egy sirt ásatni, mellybe eltemettetett az igazság fejedelme: de a követ, mellyet az erőszak a sir szájára tett, elmozdítja harmad nap múlva az igazság győzhetetlen ereje. A szabadság, a jogok ismerete már ekkor olly menedéket találtak, honnét azt emberi ármány és hatalom ki nem zaklathatja; a nép szivében, a nép erkölcsi hitében talált az győzhetetlen várat, mellyet emberi erőnek bevennie azóta nem lehetett, s mellynek érczfalain zsarnoki erőszak soha át nem törend. Keresztyén társaim! Ha mi ekképpen az igazságot, a szabadságot Jézusunk példájában legyőzhetlennek találjuk; ha látjuk, hogy az igazság a keresztnek kínjain, a halál árnyékának sötétségén keresztül is diadalmason megyen által: aggódhatunk-e felettébb megtámadott nemzeti szabadságunk, s igazságos ügyünk szerencsés kimenetelére nézve? Az Isten, ki titkos intézkedéseiben megtartotta az emberi nem szabaditóját, végeden bölcsességének beláthatlan intézkedései által nem mutathat-e nekünk szabadulást ott, hol nem is gondoltuk volna? - Jeruzsálem falai mellett állottak már a siriai győzelmes seregek, s ők egyszer a város felől sok szekereknek zörgését, lovak dobogását, nagy seregnek robogását hallják; a képzelt baj rémülésbe hozza őket, s elhagyva minden sátoraikat, hadi szereiket, a városban kétségbeesett izrael egy kardcsapás nélkül megszabadul. (II. Kir. 7.6,7.). Az eszes Achitófel tanácsa szinte hálóba kerité már a fia által üldözött Dávidot; és e tanács isteni felsőbb intézkedés által megzavartatott, s a halálra keresett édes atya helyett a szerencsétlen fiú Absólon lön halál martalékává. - A Gedeon ellen harczolt sokkal számosb midiániták serege, csupa kürthangra félelmes zavarodásba jő; s a futó ellenség ön maga vágja pusztítja magát; s Gedeon minden támadás nélkül fényes győzedelemhez jut. E valláskönyvünkből előidézett példák, mellyek mellett számtalan történeti példáit lehetne előmutatni az isteni gondviselés titkos intézkedéseinek, biztatnak minket is, hogy az ellenség hálóival körülszőtt magyarhazának nyílást mutatand a gondviselés. Én uram, és én Istenem! Ha elfogyatkozik az én testem, és az én szivem, az én szivemnek kősziklája Te vagy! Te vagy mind örökké. Zsolt. 73. Azonban, mit fog adni Isten? azt nem tudhatjuk; jöjjön áldás vagy csapás a mennyei atyától: azt keresztyénnek gyermeki nyugodtsággal kell fogadnia. Az, a mit mi bizonyosan tudunk - bizonyosan tudjuk pedig, mert magával az istenséggel rokon lelkűnknek ellenemondhatlan törvénye az - az, hogy igaz ügye nemzetünknek, elébb és utóbb győzni fog. - Gondoskodtak erről országos bölcseink. Mint hajdan a napkeleti bölcsek gondoskodása elrejtette az emberi jogok megváltóját a Heródes dühössége elől, úgy országos bölcseink törvényeink szent betűibe rejtették el nemzeti jogainkat, szabadságunkat. E betűk papírjait darabokra szakgathatja, lángok közé szórhatja az engesztelhetlen zsarnokság: de onnan, hová e betűk beírva vannak a szabadságért élni halni kész magyarok sziveiből, s az utódokból, kikbe e szívekből foly át éltető vér, semmi erő soha ki nem törülheti. Lehet - ha úgy akarja Istenünk - hogy mint hajdan Jézusunk, halálával pecsételte meg az általa hirdetett örök igazságot - nekünk is a halál sötét völgyén által kell utaznunk nemzeti szabadságunkért: de a halottak csontjaiból, mellyek a halál völgyében elsenyvednek, igazság-boszuálló bajnokai támadnak fel az unokákban, kik e nemzet vérrel áztatott szabadságát bizo-
