Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
28. 167 Karácsonyi egyházi beszéd tartotta a Debreczeni Ref. Nagy Templomban Fésűs András295 debreczeni reform, prédikátor 1848. december 25. TtREN Szabadságharci Gyűjtemény Mátéik 1,2,3,7.8,12,13,14,16. A kisded Jézus tiszteletére keleti bölcsek jöttek. - Heródes zavarodásba jő; a bölcseknek meghagyja, hogy a csecsemő királyt megvizsgálván, erről neki hirt hozzanak, hogy ő is udvarolhasson. - A bölcsek nem tértek többé vissza Heródeshez; Jézus szüleit figyelmeztetik, hogy a gyermeket távolítsák el. Heródes ingerültségbe jő, s a két éves és két év alóli kisdedeket leöleti. Isten megengedte, hogy karácsom ünnepek szentelésére egybejöhessünk. - Sok szerencsétlen lakosai a magyarhazának nem találják meg templomaikat, melyekben a karácsont megünnepelni szokták. Sok szánandó honfitársaink könyhullatások között ülik, s magányos fohászaikban szentelik a karácsont. Mi, boldogok, itt a vallás nyilvános hajlékaiban, templomainkban ünnepeljük azt. Mi sem mondhatjuk azonban, hogy jelen ünneplésünk, mint máskor, mint csak egy évvel is ez előtt, egészen nyugott, egészen csendes volna; mert a bús gondolat, hogy a magyarhaza végveszélyben van, a bus gondolat, miszerint szemeink többeket, sokakat nem láthatnak e helyen ollyanokat, kikkel együtt ünnepelni szeretnénk, kikkel együtt ünneplésünk tehetné reánk nézve a karácsont teljes örömnek ünnepévé, megháboritja ünneplésünk szent csendességét. - S ha én illy körülmények között tartandó elmélkedésemben, a karácsom ünnep vallási szentségei közűi ollykor átvezetem buzgó lelkeiteket a magyarhaza feldúlt határaira: azért fog az történni, mert valamint hiszem azt egy részről, hogy hallgatóimnak szive nem lehet most üres a hazai aggodalmaktól: úgy enmagamról is meg kell vallanom, hogy hazámnak nehéz gondjaitól még vallási szent foglalkozásaim között sem tudok egészen megválni. Reményeimben, óhajtásaimban, keserveimben, bánataimban, vallási elmélkedéseimben imádságaimban mindenütt és mindenkor ott áll elválhatlanul magyar hazám - szegény magyar hazám. És nekem úgy tetszik k. t.296 hogy lelkűnknek ezen kettős hangulatában, a mostan felolvasott szent igék biztos elmélkedési vezérfonalat nyujtandhatnak. Úgy tetszik nekem, hogy az első karácsonynak szent leczkénk szavaiban felmutatott képe, hazánk jelen állapotának hű rajzolata. 1. Mikor született volna Jézus Betlehemben, bölcsek jövének az ő felkeresésére, s megtisztelésére. Micsoda bölcsek voltak ezek? az evangyeliomi históriában határozottan meg nem mondatik. Hihető azonban, mert erre mutat magus nevezetök is, hogy ők - mint általában a mágusok - valamelly keleti tartomány fejedelmének udvarában tanácsosok s tudományok körül forgolódó férfiak voltak. - E férfiak ösmeretesek voltak a fejedelmi udvarokban uralkodni szokott bűnökkel, ismeretesek a nép nyomoraival. Látták ők az udvari fényűzést, melly a sanyargatott alattvalók veréjtékein szokott megvásároltami. Ismerték ők a bilincseket, mellyek a nép szabad érzelmeinek megzsibbasztására a fejedelmi udvarokban készíttetni szoktak; ismerték ők a pallosokat, mellyek a fejedelmi udvarokban a zsarnoki tekintély fentartására felfüggesztve tartattak. A fény és a dicsőség, mellyből a fejedelmi kegy, hízelgő udvaronczainak is juttatni szokott, nem vakithatá el a jobb keblű férfiak gondolkozó elméjét; ők belátták, hogy a büszke fénykor, mellynek dicsőségében a fejedelmek isteneknek mutatják magokat, s az alattvalók köznyomorusága, baromi állapotba sülyedése botránkoztató ellentétben állanak. Ők belátták, hogy a legvétkesebb visszaélés az, amikor egy fejedelem, ki bíborában is szinte csak ember, isteni méltóságot követel, s egy másik, ki rongyaiban is szinte ember, baromi igát vészén magára. Belátták ők, mikint Isten nem tűrheti azt, hogy ő képét viselő ember illy szánandó elnyomatásban éljen mind örökké. S e gondolatok vágyat költöttek kebleikben egy szabaditó iránt, ki az emberi elnyomott jogokat kifogja vívni. Az ő lelkeik nyugtalanul várák az óhajtott napnak felvirradását. S midőn sejditették elközeledését a várva-várt napnak; midőn látnák, hogy hasadni kezd a napnak hajnala, midőn lámák, hogy a hajnalt hirdető csillag feltetszett: elindulnak ők leikök csillaga után, hogy az emberiség közszabaditójának tisztességet tegyenek. Valamint a betlehemi nagy történet alkalmával bölcsek lelkében támadott a vágy: felkeresni az emberi nemnek szabaditóját: úgy hazánkban is országos bölcseink indulának meg nemzeti szabadságunk felke395 Más kéziratos és nyomtatott fonásokban a nagytemplomi lelkész Fésősként írja nevét.
