Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

__________________________________________________________________________________141_

A’ II-dik részben “szent vallásunknak illy események között iránytadó ’s czélhoz elvezérlő tanácsait ’s parancsolatait sorolom el”, megmondván: “Mit kell tennünk?”

Mindenható Isten! Atyánk a’ mennyben! mi a’ te néped vagyunk. Uram! a’ te néped szomjuhozza az igazságot, és a’ te szolgád élő víz’ forrását óhajtja felnyitni előtte. Szent Lélek Isten! hívek’ bölcs tanítója! Te világosítsd hát meg értelmünket, hogy értsük az Isten’ akaratját; ’s nyisd meg engedelmességre szívünket, halljuk kétszer egyszeri szózatát... ’s Én...278 én nem kérek tőled szólást sok nyelveken, sem hogy csudát tegyek betegeken; csak érthető és vigható előadásra segíts meg; igy lehet e’ népet a’ vallás’ utain vezérelnem!!!

’S e’ könyörgés után térjünk a’ dologra.

Ma egy hete ilyenkor élénk mozgalomban voltak e’ város lakosinak értelmesbjei is. A’ nép’ egyes tagjainak nyomtatvány, “Örvendetes tudósítás” feliratú nyomtatvány osztogattatott.279 Tiz órakor mindenki előtt nyitva volt a' városházi tanácsterem. Tizenkét órakor már nemzeti zászló lobogott annak ablakában; ’s ugyan ebből hangzottak le a’ gyűlési határozat' igéi. Estve nagy és fényes örömzaj. Másnap és azolta majd mindennap fontosnál fontosb hírek a’ császári fővárosból Bécsből, szinte igy Pozsonyból, a’ magyar országgyűlés mostani helyéről... Itt pedig e’ mi városunkban míg egyrészről állandó bizottmány működik a ’rend’ és béke’ fentartása végett, ’s illy czélból naponként új meg új hirdetményeket küldöz a ’polgári házakhoz; azalatt másrészről honvédelmi őrsereg’ fölállítása körül fáradoznak polgártársaink.

Miért mind ez? ’s mikép van az, hogy a’ napi események olly egymással ellenkező érzeményeket költenek fel? Egyik perczben örömet; másikban félelmet érezünk.

Legyenek e ’különböző két indulatot szülő okok előttünk mintegy tájékozási pontokul az események’ előadásában. Megmagyarázom “minek kell örülni?” “mitől lehet félni?”

a. Ezelőtt mintegy 300 esztendővel, mikor Magyarország részint belháborúk által rongáltatott, részint a’ török által nyomorgattatott, a’ magyarországi királyságot nemzetünk átadta a’ most is dicsőségesen uralkodó cs. k. ausztriai háznak. Olly feltétel alatt azonban, hogy Magyarország az ausztriai birodalom’ több tartományinak alárendelve ne legyen soha; önállású maradjon mindenha. Ehhez képest csak ollyan határozat lehessen törvénynyé, melly mindkét félnek, t.i. nemzetnek és királynak közös beleegyeztével hozatik; ’s az ekképen hozott törvényt aztán, a’ király mellett szolgáló kormánysegédek, - vagy mint nevezni szokták közbeszédben, - miniszterek hajtassák ’s hajtsák végre.

Már, a’ magyar nemzetnek a’ cs. k. ausztriai házzal kötött illy szövetkezése, az ország’ fenállására nézve igen kedvező és hasznos eredményű volt. Mert egyesítvén országunk, az ausztriai birodalom több országainak erejével, saját erejét, 300 év’ nehéz viszontagságait diadalmason legyőzte. De ugyanezen szövetkezés az ország’ lakosainak szellemi és anyagi életére, az egész hazának külső belső ügyeire nézve igen kártékonnyá vált, a’ király mellett szolgált tanácsosok ’s kormánysegédek, az úgynevezett miniszterek miatt. Ezek Magyarország’ érdekét háttérbe szorították, ’s önkényes hatalmukat határtalanul kiterjeszteni törekedtek.

Az illyenféle minisztereknek két fő bűnök volt. Egyik az önkénykedő hatalmaskodás. Ez annyira vetemedett már, hogy Inában hozott törvényt a’ nemzet és király együtt közakarattal, a’ törvény végre nem hajtatott, a törvény csak a’ papiroson maradt. És mégis, halljátok meg, a’ törvény’ végrehajtásának elmulasztása miatt senkit sem lehetett kérdőre vonni ’s feleletre szorítani... Másik bűnök az alattomos cselszövés és ármánykodás volt. Ezek ’segedelmével úgy elzártak a’ király elől minden útat, szemei elől a’ dolgokat úgy elrejtették, hogy a’ királynak - emberileg tekintve őt - teljes lehetetlenné vált az igazság’ megismerésére ’s népe’ kívánságának megtudására eljutnia.

Mindezeket honunk’ lelkes fijai nem tűrhették; ’s mind a’ régibb mind kivált az újabb időkben sokszor felszólaltak a’ miniszterek’ önkénykedése ellen. Felszólalt az országgyűlés is. Mind hiában. A’ szózatot elfogta a’ király és nemzet közzé mesterségesen épített válaszfal. Elfogta ez a’ nemzet’ szózatát mind addig, miglen végre a’ népszabadság’ szelleme, e’ hónap’ közepe táján legyőzhetlen erejével szétrombolá a’ miniszteri válaszfalat; és az országgyűlés egyenesen magához a’ királyi felséghez folyamodott alázatos föliratával, ’s ebben megkérte ő felségét, hogy ezentúl maga mellé kormánysegédekül olly magyar minisztereket vegyen fel, kik a’ magyar nemzetnek felelősséggel tartozzanak. * 79

278 Könyves Tóth Mihály mindvégig három ponttal, illetve két-három felkiáltójellel jelzi a "hatásszüneteket” vagy a hangsúlyos mon- dandót.

79 Benda-Irinyi: i. m. 394. Pest város március 15-i értesítése a 12 pontról 1250 példányban jelent meg Debrecenben.