Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
137 nyörgések, tehetik ’s teendik jelen elmélkedésem tartalmát. De hiszen most egy szó a’ szívből ezer szívben találja viszhangját, ’s én is meg vagyok győződve, hogy mit én ma egyszer mondándok, ti azt kétszer, ti azt sokszor, fogjátok meghallani. Majdnem ezer éve már, hogy Árpád népe e’ földre jött, e’ földön megtelepedett. Voltak ennek e’ roppant időszak alatt napjai, mellyeket nagyoknak nevezett, mint nagyokat jegyzett föl a’ történetírás, mint nagyokat emlegetett az ősapáknak még késő ivadéka is. Voltak napjai a’ hódításnak kültartományokban. Oh! De e’ napok nagysága drága véren vásároltatott meg, hazafiak vérén, kik idegen földön hullottak hálátlan sírba, leöldöklött idegenekkel vegyülve. Voltak napjai a’ hazánkba rohant ellenségen vett fényes diadaloknak. Oh! de illy napok nagysága is vérbe került, nemcsak a dúló ellenek, hanem honfiaknak véribe is. Voltak napjai a’ szabadulásnak általános csapások, ostorok, veszélyek alól. Oh! de itt is a’ szabadulás emlékezetével romlások, pusztulások, romboló ínségek bús emlékezete volt és maradt összekötve. - Mellyik hű fia e’ hazának óhajtana illy napokat? Mellyik nem imádkoznék inkább lelke mélyéből, hogy illy napokat ne hozzon e’ honra az ég?! A nap, mellyet mi ünnepiünk, nem illyen értelemben nagy. A’ nap, mellyet mi ünnepiünk, emberileg szelíd, keresztyénileg szelíd, szeretet-teljes alakú. A’ nap, mellyet mi ünnepiünk, nem élet- és véráldozatokkal szerzett vad győzedelemnek, de az igazság és méltányosság erkölcsi győzedelmének, nem romboló de építő szabadulásnak, nagy napja. Szabadnak nevezé, igy szerété nevezni magát e’ nemzet eleitőlfogva; szabadnak, a’mennyiben törvény-szabta korlátok közé volt itt szorítva kezdet óta az uralkodó főhatalom; szabadnak, a’mennyiben a’ nemzet akarata volt egyik tényezője a’ törvényhozásnak; szabadnak, a’mennyiben a’ nemzet csak önkénytesen ’s maga-vállalta terheket hordozott. Oh! de, mint maga a’ nemzet neve a’ honlakosoknak csak egy osztályát jelenté, úgy a’ szabadság jogai is csak azon egy osztálynak valának sajátja. így fejlett ez ki a’ nemzetnek eredeti helyzetéből, társasági viszonyaiból, történetei- ’s körülményeiből; igy hozta akkor az idők szelleme; igy rendelték a’ törvények. - Ámde ennek igy maradnia nem lehete. Illy helyzetet a’ fejlettebb, érettebb kor többé nem türhete. - Hiszen ezer év lehaladtával még honunk nagy folyói is sokképen, sok helyütt, más útat vettek már ’s a’ körültekintőbb nemzedék megkezdte már ezeket is korlátolni, szabályozni. - Változniok kellene tehát polgári törvényinknek is, mint ezt előhaladt külnemzetek példája, mint ezt az ezekkeli többszeres érintkezés által is megváltozott korigények követelők; nemzet tagjává kelle már válnia e’ hon minden lakosának ’s ezek millióiból kelle nemzetnek alakulnia; ki kelle az alkotmányos szabadságnak terjednie ama’ milliók mindegyikére: hogy egyik se legyen kénytelen jövevénynek, de följogosítva legyen polgárnak tekinteni magát hazájában; hogy valóban öszves nemzeti közakaratnak kifolyása legyen itt a’ törvény; hogy sajátjának tarthassa mindenki és szabadon használhassa, mit jámborul munkálkodva és szabados úton szerzett; hogy ne élvezzen itt senki teher nélkül jogot, senki ne emeljen jogok élvezete nélkül terhet. És, ime! le van téve már, e’ napokban tétetett le, biztos alapja e’ köznemzeti új épületnek, létrejöven- dőnek kétség nélkül teljesen ’s rövid idő alatt, ha mindenki e’ hazában úgy érzend mint ennek hű fia; ha e’ fiák mindegyike teljesítendi, a’mivel tartozik a’ közanya irányában. És, ha minden hazafi igy érzend, igy teend: úgy erőszakos rázkódás nélkül, annyival inkább vérontás iszonya nélkül, fog létrejőni a’ nagyszerű épület, mint erőszakos rázkódás nélkül, vérontás iszonya nélkül ment végbe az alaptétel. És, ha ez igy leend: ám mutasson akkor a’ föld legnagyobb népeinek bármellyike illyen példát; mutassa föl történeteiből példáját illy békés, illy a’ régóta birt jogok önykénytes (!) föláldozása útján eszközlött átalakulásnak; mutasson föl annálfogva évkönyveiben napot, melly elérhetné, csak meg is közelíthetné, e’ mi nemzeti ünnepnapunknak nagyságát! Akkor, ám jöjjön el a’ külhonnak bármellyik fia; nézze meg történetinket; tekintse meg törvényinket, ’s mondjon nemzetünk felett bármi szigorúan ítéletet! Én úgy érzem, én úgy hiszem, hogy ez ítélet csak Mózsesnek ama szavaival lehet ’s lesz kimondva: Bizonyára bölcs ez a’ nép, értelmes és nagy nemzetség. (5. Móz. 4:6.) Most azért, jöjjön és - mint a’ Zsoltár int - Dicsérje a’ megújított nép az Urat. Jöjjetek el, örvendezzünk az Urnák 'stb. (Zsolt. 102:19.) Igen: mert megtanultuk és tudjuk mi, hogy valamit Isten cselekszik, az lészen - a’ népek dolgaiban is - örökké. (Préd. 3:14.) Erre tanítottak minket, e’ hitünket szilárdították a’ közelebb - csak kevés napok alatt - közbejött világesemények is, mellyeket értelmünkkel fölfognunk nem lehete, hanemha ’s mígnem bémenénk az erős Isten szent séges helyeibe, és ott megértők azoknak végüket (Zsolt. 73:17.); megértők, meglátók, hogy-mint írva van - nem naptámadattól, sem napnyugattól vagyon a’ fölmagasztaltatás, de Isten az igazgató bíró, ki - a' népek között is - egyet megaláz, mást fölmagasztal. (Zsolt. 75:7,8.) Istené legyen tehát hálánk a’ nagy dolgokért, mellyeket nemzetünkkel cselekedett; csudadolgaiért, mellyek az ő nevének közellétét hirdetik minékünk.
